ha még nem olvastad, olvasd el az előző cikket. És itt van az első rész és a második.

Létezik szinte tökéletes alternatíva?

talán ez?

vagy ez?

Asimov, a scifi írók egyik nagy mestere, egyike azoknak, aki foglalkozott ezzel a témával komolyabban. Az "én a robot" című és igen elgondolkodtató filmet is a könyvei ihlették. Könyvei egyrésze és a film is arról szól, hogy egy szuperszámítógép hogyan irányítja és befolyásolja az emberek mindennapjait. Más szavakkal, a gép meghatározza például, hogy egy adott földrészen - az időjárási előrejelzések, jelen állapot, étkezési szokások és egyéb statisztikai számításokat figyelembe véve - melyik területen mit termesszenek. Vagy például a tömegközlekedést az igényekhez igazítja és nem az embereknek kell a menetrendhez igazodnia… Lényegében a közgazdaságtan könyvet megtanították neki, úgy, hogy az emberiség érdekeit vegye figyelembe.

"Emberi érdekek". Hogyan tudhatná egy gép, melyet ember alkot, hogy mi jó az embernek. Hogyan tudhatná az a csoport, aki leprogramozza a gépet, mi a legjobb mindenkinek, de legalábbis a többségnek? Ki az a többség? Ki választja ki kinek legyen jó és kinek rossz? Mint már korábban olvashattad cikkeimben és (ha őszinte vagy) tapasztalhattad is - hogy főleg nem rutin, hanem újszerű döntési helyzetben - az ember sem tudja mit akar. Ezen felül, ahhoz, hogy egy ilyen szintű döntést meghozzanak, kell egy olyan felelősségi szint is, amivel a példánál maradva, egy világméretű döntés esetében jobb esetben is csak igen kevés embernek van meg. (Hogy miért nehezebb az új döntést meghozni? Segítek összekötni a pontokat. Mert az újszerű döntés, kívül esik a komfort zónán és nem tudod, hogy mi lesz a kimenetele, és az ismeretlentől félünk).

Ezer és egy módszer van arra, hogy segítsen a logikus, objektív, tudatos döntéshozatalban, vagyis hogy segítsen kiiktatni az EGO és az érzelmi faktort. Ez segíthet a szuperszámítógép megalkotásában, hogy aztán a gép pontosan aszerint hozzon döntéseket. Viszont az emberi faktort sosem fogja tudni kiiktatni. Hiszen a gép is csak egy eszköz, ami a mi emberi céljainkat szolgálja. Valakinek kell egy irányt adnia, hogy mi szerint gondolkozzon, mégha a gép már tud is "gondolkozni" és önálló döntéseket hozni és mesterséges intelligenciának hívják.

Akkor is kell neki egy irány, mint egy gyereknek a szülő, aki neveli irányt adva neki az élethez (néha tudatosan, de többnyire nem tudatosan). Egy gyereknek megvan a maga öröklött személyisége genetikailag, mégis nagyban hozzájárul, hogy a gyerek az első pár évében figyeli a szülőket és akik körbe veszik. Mindenkit és mindent. Figyeli a testtartásod, a hanglejtésed, a mimikád, és a ha hiszed ha nem, a szavahihetőségedet… Mindent. És mivel nincs számára más példa, és mivel genetikailag csoportszellem van, vagyis aki beleillik a "csordába" az életben marad, ezért döntéseinek tapasztalati várát erre fogja alapozni az élete során. Később hiába próbálja az új irányokat tudatosan kitűzni, baromi nehéz lesz, mert ez ahhoz hasonlít, mintha egy ház alapzatát akarnád kicserélni miközben benne laksz. Vagy a motort akarnád megjavítani a sztrádán menet közben, miközben a gyerek is üvölt hátul, az asszony meg panaszkodik a motor füstjére, plusz a kutya is behányt a táskákra. Ezért is és mindig fontos az alapokkal kezdeni, aztán amúgy is minden már megy magától. A séf is minden szeletelés előtt, de legalább is a műszakja elején megfeni a késeit. A futók is bemelegítenek még a kocogás előtt is. És sokkal hatékonyabb WC pumpát venni még a "béke időkben", mint mikor már szar a helyzet...

Egy gép nem így tanul, hanem kódolás által, viszont az elv alapvetően nagyon hasonló. Mínusz az öröklött genetika.

Hogy is jön ez ide?

Egy ilyen volumenű projektet is olyanoknak kéne kezdeményezni, akiket a többség, a maguk érdeke miatt választott meg, akik viszont egy ilyen rendszert ellenségnek látnának, hiszen elvenné tőlük az egoista hatalmat

Ha jól sejtem ezért nincs még ilyen számítógép, vagy ha van, még nem az emberiség érdekében futtatják. Azonban mielőtt arra gondolnál, hogy a vállalatok vezetőit nem az emberek választják, tévedsz. Mert te azt hiszed, 4 évente mész választani. valójában minden vásárláskor választasz. leadod a voksod valaki, valami mellett, amivel erősítesz egy céget, illetve annak vezetőjét. És ahogy már említettem, ezek a vállalatok nincsenek határokhoz kötve, mint a politikusok, akiket csak 4 évente választasz meg.

Mindenkinek van egy iránya. Mindenki a saját érdekeit nézi, még akkor is, ha önfeláldozó típus, vagy egy agresszív állat. Mindenki azt nézi, hogy hogyan tehet olyat, ami beleillik az énképébe. Hogyan tehet olyat, ami elégedetté, boldoggá teszi (akár közvetetten, akár közvetlenül). Van, aki azért boldog és elégedett, mert megnevettetett másokat, van aki azért, mert felépíthet egy új bevásárlóközpontot, mégha ehhez bizonyos eszközökkel kilakoltatott 50 családot.

Én elég zen párti vagyok és hiszek a karmában, a magam módján, úgyhogy mindig a win-win helyzetre törekszem. Azonban bárhogyan is döntsek, sosem akarok a másiknak ártani. Hitem szerint egy kedvesség és egy rossz szándék is vissza fog térni hozzám, ezért inkább kedves vagyok.

... folytatása következik

az eredeti cikk

Harmadik rész - első harmada

Hogyan hatnak ránk a rendszerszintű döntések? Mihez kezdhetsz ilyenkor? Hogyan hoznak döntéseket 'odafenn'? Ők is emberek? Vagy valami más?

Mégmielőttbelefutsz az olvasásba, érdemes elolvasni az 1. részt és a 2. részt.

Az első részben egy gondolatot osztottam meg: Kik elmélkednek a gyakorlaton? Akiknek van idejük gondolkodni. És minél több időd van gondolkodni, annál messzebb vagy a tevékenységtől, amin gondolkodsz.

És a vállalati és politikai döntéshozóink elég messze vannak a néptől.

A második részben pedig arról írtam, hogy hogyan hozunk egyén szinten döntéseket. Mik vannak ránk hatással és milyen szinten. Mert azt hiszed logikusan döntesz, pedig bizonyított, hogy lényegében mindig érzelmi alapon döntünk. És ahhoz, hogy jó döntést hozzunk, nem elég a jó döntéshozói képesség, a döntés eredményeként a felelősséget is fel kell tudni vállalni.

Ez pedig nincs másképp a "nagy emberekkel" sem.

A harmadik, jelen részben arról lesz szó, hogy a felettünk álló szinteken milyen hatások érik a döntéshozókat, amik aztán hatással vannak a mi döntéseinkre, vagyis az életünkre is. Választ kapunk, hogy miért nem egyezik az elmélet és a gyakorlat, azaz ebben az esetben már inkább a tankönyv és a valóság. Plusz ne feledd, "mindenkinek van főnöke". Mert hogyha te lennél a világ ura, akkor is érnek hatások, amik befolyásolják a döntésed, vagyis elmondható, hogy a hatásaink a főnökeink. Amennyiben a hatás rendszeres, az lehet szokás, vagy függôség.

Mert gondolnád, hogy valahogy így néz ki a hierarchia:

Inkább valahogy így néz ki

A valóságban pedig ennek a kettőnek egy érdekes keveréke.

Ezt a szövevényes döntéshozói-ráhatási rendszert próbálom meg bemutatni ebben a cikkben kívülről befele, a nagyképtől az egyénig.

Célom, hogy bemutassam és felhívjam a figyelmet arra, hogy ugyan ez így van amióta világ a világ, viszont talán az új generáció - akik már a szülőket és a tiniket is generációs különbségnek érzik -, a "millenials", jobban odafigyelve építhetnek egy szebb jövőt.

Szóval vissza a való életbe a filozofálás világából és komolyabbra fordítva a szót, nézzük meg a nagyobb képet és gondoljunk bele, hogy néz ki ez vállalati szinten, akár kis, akár nagy vállalatról legyen is szó, esetleg politikáról, kormányokról.

Vegyünk egy példát. (Később merítünk scifiből is). Ha már voltál egyetemista, vagy eleve közgázra jártál, volt részed (jobb esetben jó) közdazdaságtan órában. Ha mégsem, röviden, a közgazdaságtant azért találták ki "Dr. Prof. Habil." fokozatú, Nobel díjas professzorok, hogy a javakat a lehető legoptimálisabban termeljék és osszák el az emberek között, amihez mindenféle egyenleteket és módszereket találtak ki. Ismerősen hangzik? Az üzleti terv, a létszám terv, a termelési ütemtervek, eladási és egyéb előrejelzések, megtérülési ráta… mind mind azért léteznek, hogy a közgazdaságtan ezen részét a lehető legoptimálisabban meg lehessen határozni előre, minimalizálva a kockázatokat és maximalizálva a kívánt hasznot. Miért is különbözik akkor az elmélet és a valóság? Azon felül, hogy létezik olyan, hogy marketing, amit politikai szinten úgy hívnak, hogy propaganda.

Ajánlom, hogy olvasd el Mankiw közgazdaságtan alapjai című könyvét. Majdnem olyan élmény lesz, mint egy scifit olvasni. Ott ülsz majd és megjelenik a kérdőjel egy buborékban, mint a rajzfilmekben, hogy "mivan???", "ez hol él???". Mert, amit az ilyen társadalom tudományos könyvekben olvashatsz, olyan idilli, a valóságtól elrugaszkodott, utópisztikus élmény, mintha egy fantázia scifi regényt olvasnál.

A "közös érdekek" és "gazdasági egyességek", mint kifejezések, amiket a híradókban is hallhattál emlékeztetnek valamire? Biztos, hogy igen, csak a médiában azt felejtik el hozzátenni, kik vannak a "közösben". Megjelent esetleg 1 vörös, vagy 50 kis fehér, vagy 12 kis sárga csillag a szemed előtt? Hogy miért nem működött/működik egyik sem (igazán)? Kiknek működik es kiknek nem? Ez szubjektív. (Azon felül, hogy "nem minden arany, ami fénylik". Hidd el, baromi nagy árat fizettek/fizetnek az úgynevezett fejlett országok ezért a vonzó látszatért). Miért nem működik a politika sem mindig? Emlékszel, hogy a döntéseket a ránk ható hatások miatt hozzuk? Nincs ez másképp macro környezetben sem. Nincs olyan ország, ami csak önmaga miatt hozna döntést, mivel minden országnak vannak szövetségesei, ellenérdekeltjei, plusz ott vannak a diplomáciai egyességek, a gazdasági érdekek, amik általában a nemzetközi nagy cégekhez kapcsolódnak, amik határokon átívelve is képesek befolyásolni a gazdaságokat. Aztán tovább hámozva a hagymát eljutunk a belsejébe, és kiderül, hogy egy országot is emberek irányítanak. Nem egy, több. És hogyha megvan a mondás, hogy "közös lónak túros a háta" (a szegény ló pedig a nép), talán érthetőbb a helyzet(ed). Mert emberek készítenek jelentéseket és statisztikát, amik alapján a vezetők döntéseket hoznak és jól gondolod, a vezetőkre hatással vannak az előbb említett kapcsolatok. A vállalati szegmens pedig alig különbözik a politikától. Manapság már nehéz eldönteni, hogy egy országnak CEO-ja, vezérigazgatója van, vagy elnöke van (érdekes, egy vállalatnak is lehet elnöke). Mert a "tulajdonosi réteg" (csak) a profitot nézi, a saját érdekeit és vannak esetek, amikor még akkor is, mikor kívülről úgy néz ki, hogy csőd közelben van a "vállalat", vagy afelé haladnak.

Konkrét és friss példa: Az Air Berlin-t a szaudi tulaj (feltételezés szerint direkt) csődbe vitte, azzal, hogy nem fedezte tovább a működési költségeket, aminek eredményeképp egy teljes működő flotta és infrastruktúra kerül a piacra és amit aztán meg lehet venni fillérekért. Mivel a Lufthansa egyből jelentkezett, hogy nagyon szívesen "segít", a Ryanair egyből jelezte a német bíróság felé, hogy csalás és kartelezés miatt feljelentést tesz. Mert feltételezése szerint így akarták átjátszani a Lufthansának a flottát és infrastruktúrát, sőőőt, még az utasokat is. Venezuelát, mint a legnagyobb olajtartalékkal rendelkező országot is csőd közelébe lehetett vinni.

...folytatása következik

"Attitude is a little thing that makes a big difference"

vagyis "Az attitűd egy kis dolog, ami nagy változásokat képes előidézni"

Ez hasonlít ahhoz a gondolathoz, ami miatt alapvetően vektor a blog neve. Mert képzeld el, életed görbéjét egy grafikonon. Függőleges tengely, a (kedély) állapotod mutatja, ami nagyjából azonos azzal, hogy milyen elégedett vagy önmagaddal, és milyen jó a balansz az énképed és a valós(nak vélt) önmagad közt. A vízszintes tengely az időt mutatja. 

Persze ez valahogy így néz ki a valóságban (jobb esetben többet vagy a nulla fölött)

Szóval vannak jobb és rossz napok és periódusok. "Ha nincsenek hullámok az életedben nem is élsz".

Szóval vannak mélypontok és olyan napok, amikor a csúcson érzed magad, legyőzhetetlennek. Hogy van az, hogy ez mindenkire igaz, mégis vannak boldog emberek, akik haladnak előre az életben, látszólag "felfele", még akkor is, ha külsőleg éppen összetört is az életük szilánkokra, és vannak, akik csillognak, viszont érezhetően süllyednek, csúsznak a "mélybe"?

A válasz az attitűd, vagy ahogy én hívom, a vektor. Mert nem az a lényeg, hogy honnan jöttél, vagy hogy hol vagy most (a grafikonodon), hanem mindig az, hogy merre akarsz haladni, és mennyire akarod. És ha figyeltél a matek órákon, a vektornak iránya és nagysága. Vagyis a vektor mondja meg merre haladsz (mik a céljaid) és milyen erővel (mennyire akarod).

A vektorod mutathat lefele, és mutathat felfele, a lényeg, hogy az időt nem módosíthatod a képletben, úgyhogy fogadd el, hogy a vektorod mindig előre is fog mutatni.

És mint azt már nemegyszer kifejtetem a korábbi cikkeimben, TE határozod meg, hogy milyen a kedved. TE mondod meg, hogy mit akarsz. TE vagy az egyetlen, aki az "elefántodat" irányítani tudja és soha ne hagyd, hogy más tegye meg helyetted.

TE vagy a magad ura. 

A kérdés így ami maradt nem az, hogy előre, és azt hiszem, nem is az, hogy fel, vagy le. Hanem hogy mennyire akarod azt a célt elérni?

"the secret of success is patience"

vagyis "a siker titka a türelem". 

A nyúl és a teknős
(La Fontaine nyomán)

     A futás egymaga nem ér semmit, ha az ember nem indul el időben! A legjobb példa erre a teknős és a nyúl története. 
     - Fogadjunk, - mondta a teknős, - hogy te nem éred el előbb a célt, mint én! 
     - Megbolondultál? - válaszolta a nyúl. Barátom, téged előbb észhez kell térítenem! 
     - Megbolondultam, vagy sem, én mégis fogadok - mondta a teknős. 
     Így is történt, mindegyikük megtette a tétjét. Lényegtelen, hogy mi is volt az, és hogy kit neveztek ki bírónak. A nyúlnak csak négy lépést kellett volna tennie. Mivel elég ideje volt, hogy répát rágcsálhasson, aludjon, a szél zúgását figyelje, átengedte a teknősnek az elsőséget. 
     Útnak indult a teknős, és nagyon igyekezett a cél felé. A nyúl azonban annyira bízott saját győzelmében, hogy semmibe vette a fogadást, és azt hitte, hogy csak dicsőségére válik, ha későn indul el. Legelészett, pihengetett, és nagyon jól érezte magát. Végül, mikor felocsúdott, észrevette, hogy a teknős már majdnem célba ért. Nosza nekilódult és futott szélsebesen, ám minden fáradozása hiábavaló volt: a teknős már előtte beért a célba. 
     - No látod - kiáltotta a teknős nevetve -, nekem lett igazam! Mit ér a te gyorsaságod? Én nyertem! Ugyan mi lenne veled akkor, ha neked még egy házat is cipelned kellene a hátadon, úgy, mint nekem?

Hogy hova tűnt a kitartás az idézetemből? Benne van. Mert szerintem a kitartás a türelem része. Azaz, se kitartás és így se siker, nincs türelem nélkül. 

türelem -> kitarás -> siker

Hogyha még nem értenéd segít ez a kis kérdés:

- Hogyan eszel meg egy elefántot?

- Falatonként

"You will achieve what you want. basically you will achieve only what you want."

vagyis "el fogod érni, amit akarsz. lényegében csak azt éred el, amit akarsz (is)"

azért egy jótanács. "vigyázz mit kívánsz".

Részletesebben kifejtve, hogyan érheted el céljaid a korábbi cikkemben olvashatod el.

"everyone likes to work on challenges, not to work on work"

vagyis "mindenki kihívásokon szeret dolgozni, nem a munkán dolgozni"

Ez az idézet mind a munkavállalóknak és mind a munkáltatóknak is szól. Még azoknak is, akik éppen keresik önmagukat, hogy mit is szeretnének, vagy szeretnek csinálni az éleben. Mint ahogy én is.

Mindenféle túlzás nélkül kijelenthetem, hogy rám örök igazságként érvényes lesz, hogy "a jó pap holtig tanul". Mindig tanulok valamit, magamról, másokról, a világról. A kérdés pedig mindig, hogy rendben, de mihez kezdek ezzel az információval? Jelen esetben csak annyit, hogy felhívjam a figyelmedet, hogy belül mélyen mindenki egy gyerek. Egy olyan gyerek, aki még nem tudja mit nem szabad, csak azt tudja, hogy ki szeretné próbálni amit csak lát és kitalál magának. Ez az a kihívás, amit elfelejtünk, hogy velünk van, bennünk van és valójában ez az a részünk, mely fűt minket, bármikor is vagyunk izgatottak.

Találd meg te is a kihívást, ami előhozza ezt az éned és ne engedd el.

Az egész munka dologról megvan a véleményem, mint ahogy azt a másik hasznos idézetemben is kifejtettem. Merthogy a munka nem csak arra van, hogy elfoglaljuk magunkat, hanem hogy kifejezzük, megtaláljuk magunkat és elérjük a céljainkat.

Egy érdekes összefüggésre szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, mert úgy érzem, hogy a munkahelyek többsége és a társadalom is sokat nyerhetne azzal, hogyha nem "favágóknak" foglalkoztatnák az embereket, hanem engednék őket kiteljesedni.

Véleményem szerint a robotok csak akkor jelentenek veszélyt, hogyha úgy gondolunk rájuk, mint helyettesítő termékre, amik embereket helyettesítenek. A probléma az lesz, hogy a robotokat és a cégeket fejlesztjük az új világra, viszont az embereket nem és nem tudják majd mit kezdjenek az idejükkel.

Miről is van szó?

A munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik. forrás

Más szavakkal, a munkád rabja leszel.

Ezt pedig most kössük össze egy ismert szindrómával.

A Stockholm-szindróma (Helsinki-szindróma néven is ismert, l. alább) egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnénk, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántalmazás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, az élet-halál ura felette.

Így még talán nem ismerős, és meg nem tiszta hogy jön ez a munkához, úgyhogy néhány példa "néha előforduló felületes kedvesség a rabtartója részéről"

• a hónap dolgozója
• legjobb teljesítmény
• havi, negyedéves, éves bónuszok
• sportnapok
• köszönöm kártyák
• mikro tréning elismerések
• ...

Így már ismerősen hangzik?

Azonban itt még mindig nincs vége a történetnek, mert biztosra veszem, hogy mindenkinek volt rossz főnöke, és mégis maradt. Szóval, hogy teljes legyen a kép, adjuk hozzá, hogy bebizonyították, miért maradunk mégis a rossz főnöknél:

You’re attracted to jerks because of the brain’s reward system. Your neural network is sensitive to rewards like affection and sex, but when these rewards come to you unexpectedly, they become much more alluring. It’s one of the reasons why people can’t stay away from an unpredictable partner who doesn’t treat them well. forrás

Vagyis, röviden, azért vonzódunk a 'f*szkalap' emberek iránt, mert egy rendes embertől mindig kapunk jót, kiszámítható módon, viszont egy 'köcsög' csak néha kedves, akitől a kedvesség így sokkal jobban esik, mintha folyamatosan kapnánk a kedvességet.

Igen, jól sejted, sokan kapcsolatfüggők vagyunk és bezony a munka is egyfajta kapcsolat, és a főnökünkkel és a céggel is kapcsolatunk van. És igen, jól vehetted ki a szavaimból, hogy a munkát párhuzamba hoztam a Stockholm-szindrómával, hiszen annyira hasonlít egymásra a két megfogalmazás, vagy nem? Csak én látom így? 

Hogy lehet ez ellen tenni?

• Először is tudd, hogy TE mit akarsz.
• Másodsorban, és ez lehet rosszul fog esni, de nem végzel olyan munkát, amit csak te tudsz. Nem vagy pótolhatatlan és ebből fakadólag - a munkavállaló szemszögéből nézve - azt a munkát máshol is végezheted. Lehet lesz átmenet, kis szünet, de akkor is találsz másik munkát.
• Végezetül, képzeld, vannak olyan cégek, ahol figyelnek arra, hogy kibontakozz. Ahol ugyan másnak dolgozol, viszont hagynak feljebb lépkedni a Maslow piramison. Keresd meg ezeket (okosan, nem kell azonnal felmondani).

Brian Tracy írta és szinte tökéletesen leírja a legtöbb munkavállaló és munkáltató kapcsolatát. "Vagy eléred a saját céljaid, vagy másoknak segítesz elérni az övékét". Azonban mielőtt felkapnád a sarkosított gondolatmenetet, ami a fejedben megjelent, hogy csak ez, vagy csak az létezik, dehogy. Pont mint ahogy a fekete fehér tévé is tudott szürkét megjeleníteni. Helyzettől, embertől, kapcsolattól függ, hogy melyik oldalon állsz. Nem ördögtől való segíteni mások céljainak elérésében, ahogyan én is teszem pl. a cikkeimmel. Amire fel akartam hívni a figyelmed, hogy tudd, hogy mik a saját céljaid. Egy munkáltató is hozzásegíthet a saját céljaidhoz. Hiszen egy munkáltatónak a legjobb ember kell, aki a legjobb munkát tudja végezni. És többnyire a lelkes munkavállaló a legjobb munkavállaló.

Ne feledd, hogy minden helyzetben csupán 3 dolgot csinálhatsz (véleményem szerint) ebben a sorrendben:

• Elfogadod, vagy
• Megváltoztatod, vagy
• Otthagyod.

     (    (
      )    )
 ................
|              |]
 `----------'

Ha tetszett a cikk, hívj el egy kávéra személyesen és beszéljük át, vagy adj új témát, vagy ha épp nem érsz rá, küldj egy kávét, hogy éjjel nappal csak ilyen cikkeket írjak. Addig is egy "like" és egy "megosztás" is sokat segít.

Köszönöm!

Ehhez egy kis gondolat, habár részleteiben már érintettem a "Ez a sok szöveg, és mégis MIÉRT, HOGYAN, MI is ez?" cikkemben. Egy kenuzás során kaptam életem egyik legmeghatározóbb idézetét. Akkor még ugyan csak kenura vonatkozott, viszont később rájöttem, hogy sok más témában is igaz.

"Sebesség nélkül nem tudsz fordulni"

Aki kenuzott tudja, hogy igen nehéz megfordulni. sőt, kocsival is nagyjából ugyanolyan nehéz. mert előre hátra mozogva, kormány tekerve lehet csak mozogni.

Mit jelent ez általánosabban? Ahhoz, hogy változtatni tudj az életeden, nem elég sodródni az árral,  lapátot kell ragadnod és evezned kell. hogy éppen előre, vagy hátra, az a helyzettől függ, viszont így is úgy is lapátot kell ragadnod.

Ezzel párhuzamosan az idézetem pedig arra vonatkozik, hogy mint egy "vektor" esetében (ahogy a blog neve is innen jött) egy vektor akkor vektor, ha van iránya és nagysága. Ha csak sodródsz az árral, a vektorod a sodrás határozza meg és nincs vektorod, amit te irányítasz.