Munka-szindróma? Te is elkaptad?
Az egész munka dologról megvan a véleményem, mint ahogy azt a másik hasznos idézetemben is kifejtettem. Merthogy a munka nem csak arra van, hogy elfoglaljuk magunkat, hanem hogy kifejezzük, megtaláljuk magunkat és elérjük a céljainkat.
Egy érdekes összefüggésre szeretném felhívni a figyelmét mindenkinek, mert úgy érzem, hogy a munkahelyek többsége és a társadalom is sokat nyerhetne azzal, hogyha nem "favágóknak" foglalkoztatnák az embereket, hanem engednék őket kiteljesedni.
Véleményem szerint a robotok csak akkor jelentenek veszélyt, hogyha úgy gondolunk rájuk, mint helyettesítő termékre, amik embereket helyettesítenek. A probléma az lesz, hogy a robotokat és a cégeket fejlesztjük az új világra, viszont az embereket nem és nem tudják majd mit kezdjenek az idejükkel.
Miről is van szó?
A munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik. forrás
Más szavakkal, a munkád rabja leszel.
Ezt pedig most kössük össze egy ismert szindrómával.
A Stockholm-szindróma (Helsinki-szindróma néven is ismert, l. alább) egy stockholmi túszdrámáról kapta a nevét. Lényege, hogy a túszok – és a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek általában – szeretetet kezdenek érezni kínzóik, rabtartóik iránt. Ez furcsa; józan ésszel azt hihetnénk, hogy gyűlölniük kellene őket. Általában ez így is van; olykor azonban nem ez történik. A Stockholm-szindróma olyankor léphet fel, amikor a sok bántalmazás mellett a rab figyelmet, néha előforduló felületes kedvességet tapasztal a rabtartója részéről, ugyanakkor teljesen ki van szolgáltatva neki, az élet-halál ura felette.
Így még talán nem ismerős, és meg nem tiszta hogy jön ez a munkához, úgyhogy néhány példa "néha előforduló felületes kedvesség a rabtartója részéről"
- a hónap dolgozója
- legjobb teljesítmény
- havi, negyedéves, éves bónuszok
- sportnapok
- köszönöm kártyák
- mikro tréning elismerések
- ...
Így már ismerősen hangzik?
Azonban itt még mindig nincs vége a történetnek, mert biztosra veszem, hogy mindenkinek volt rossz főnöke, és mégis maradt. Szóval, hogy teljes legyen a kép, adjuk hozzá, hogy bebizonyították, miért maradunk mégis a rossz főnöknél:
You’re attracted to jerks because of the brain’s reward system. Your neural network is sensitive to rewards like affection and sex, but when these rewards come to you unexpectedly, they become much more alluring. It’s one of the reasons why people can’t stay away from an unpredictable partner who doesn’t treat them well. forrás
Vagyis, röviden, azért vonzódunk a 'f*szkalap' emberek iránt, mert egy rendes embertől mindig kapunk jót, kiszámítható módon, viszont egy 'köcsög' csak néha kedves, akitől a kedvesség így sokkal jobban esik, mintha folyamatosan kapnánk a kedvességet.
Igen, jól sejted, sokan kapcsolatfüggők vagyunk és bezony a munka is egyfajta kapcsolat, és a főnökünkkel és a céggel is kapcsolatunk van. És igen, jól vehetted ki a szavaimból, hogy a munkát párhuzamba hoztam a Stockholm-szindrómával, hiszen annyira hasonlít egymásra a két megfogalmazás, vagy nem? Csak én látom így?
Hogy lehet ez ellen tenni?
- Először is tudd, hogy TE mit akarsz.
- Másodsorban, és ez lehet rosszul fog esni, de nem végzel olyan munkát, amit csak te tudsz. Nem vagy pótolhatatlan és ebből fakadólag - a munkavállaló szemszögéből nézve - azt a munkát máshol is végezheted. Lehet lesz átmenet, kis szünet, de akkor is találsz másik munkát.
- Végezetül, képzeld, vannak olyan cégek, ahol figyelnek arra, hogy kibontakozz. Ahol ugyan másnak dolgozol, viszont hagynak feljebb lépkedni a Maslow piramison. Keresd meg ezeket (okosan, nem kell azonnal felmondani).
Brian Tracy írta és szinte tökéletesen leírja a legtöbb munkavállaló és munkáltató kapcsolatát. "Vagy eléred a saját céljaid, vagy másoknak segítesz elérni az övékét". Azonban mielőtt felkapnád a sarkosított gondolatmenetet, ami a fejedben megjelent, hogy csak ez, vagy csak az létezik, dehogy. Pont mint ahogy a fekete fehér tévé is tudott szürkét megjeleníteni. Helyzettől, embertől, kapcsolattól függ, hogy melyik oldalon állsz. Nem ördögtől való segíteni mások céljainak elérésében, ahogyan én is teszem pl. a cikkeimmel. Amire fel akartam hívni a figyelmed, hogy tudd, hogy mik a saját céljaid. Egy munkáltató is hozzásegíthet a saját céljaidhoz. Hiszen egy munkáltatónak a legjobb ember kell, aki a legjobb munkát tudja végezni. És többnyire a lelkes munkavállaló a legjobb munkavállaló.
- Elfogadod, vagy
- Megváltoztatod, vagy
- Otthagyod.
( (
) )
................
| |]
`----------'
Ha tetszett a cikk, hívj el egy kávéra személyesen és beszéljük át, vagy adj új témát, vagy ha épp nem érsz rá, küldj egy kávét, hogy éjjel nappal csak ilyen cikkeket írjak. Addig is egy "like" és egy "megosztás" is sokat segít.
Köszönöm!
