Márpedig igazam van.

Mert kétféle "szerencse" létezik.

1. megdolgozol érte

2. észreveszed a lehetőséget és ki is használod

Ennek szemléltetésére készítettem egy kis ábrát. Kimentem a rétre, felszedtem 2 háromlevelű és 1 négylevelű lóherét, hogy a lenti képet elkészíthessem. Aztán fogtam magam lepréseltem őket, hogy szemléltethessem elméletem.

Mert mit is állítok azzal, hogy nincs olyan, hogy szerencse? Nagyjából azt, hogy "a talált pénzért is legalább le kell hajolni" és azt is, hogy "nincs ingyen ebéd".

Olyan nincs, hogy valakinek az ölébe hullik valami. Attól az a valaki még nem lesz "szerencsés". Attól lesz szerencsés, hogy a kialakult helyzettel tud élni.

Mert szerinted a lottó nyeremény szerencse? Nem az, mert legalább a lottószelvényt meg kellett venned hozzá. Vagy az szerencse, hogy egy totál ismeretlen milliárdos rokon rád hagyja minden pénzét? Ez már közelít, és kisebb is az esélye, mint a lottóötösnek, viszont van mind a kettőben valami közös.

Az, hogy okkal megy csődbe a lottónyertesek kétharmada.

Nem tudnak a helyzettel mit kezdeni, így nem nevezném szerencsésnek, összességében.

Ezért ellenzem, hogy a gazdagokat meg kell adóztatni, és ahogy a minap is hallottam egy "istenfélő" hölgytől az örsön, "a gazdagok gonoszak, a pokolra jutnak, mert csak a pénz és a hatalom érdekli őket, viszont a szegények a mennybe jutnak".

Ehhez annyit, hogyha neked jó, ahogy van, akkor ne szapuld a gazdagokat, ha nem, akkor meg ne irigykedj, csináld jobban, ha szerinted ők rosszul csinálnak valamit.

Panaszkodni mindenki tud, cselekedni már kevésbé.

Még annyit, hogy azért is tart itt Magyarország és azért ott Németország, mert a katolikus hit démonizálja a pénzt, a protestáns pedig nem, mégis szinte ugyanarról a vallásról beszélünk, csak másképp tálalják és másképp értelmeztetik a hívőkkel. (mellékesen, az egyház nem fizet adót, a "gazdagok" meg így lényegében végtelenszer többet)

Illetve, magamat jó embernek tartom, aki tényleg segíteni szeretne másoknak. Nem adok pénzt a koldusnak, viszont aki rászorul, annak segítek, tanácsot adok, időm és energiám fordítom arra, hogy megtalálja a saját útját.

Hogy miért nem adok pénzt a koldusnak, és miért vélem úgy, hogy támogatni többet jelent? Szívesen elbeszélgetek bárkivel erről.

Én tudom, hogy miért vagyok ott ahol. Azt is, hogy miért vagyok már itt és még csak itt. Tudom, hogy mit tettem le az asztalra, hogy ilyen életem legyen, ilyen körülményekkel. 

te mit tettél, az elmúlt két évben, hogy jobb legyen az életed? (akármilyen téren)

Pédául, hogyha tudnád, hogy haldokolsz, megváltozna az életed, vagy az életedhez a hozzáállásod?

Szerencsének tartanád magad, mert haldokolsz? De mégis a helyzet ami előtted áll (mint mindig) a te kezedben van, hogy mit kezdesz vele. Bizony, ezen elgondolkozhatsz.

Tudtad például, hogy a "gazdagok", vagy más nevükön a "sikeres emberek" többet "imádkoznak", mint a nem annyira gazdagok? Tudtad, hogy a gazdagság és sikeresség nem csak pénzben mérhető? Tudtad, hogy az ima nem valláshoz kötött? Elgondolkoztál már, hogy miért hívja a köznyelv a szegényeket "kevésbé szerencséseknek"? Tudtad, hogy a nyelvhasználat mennyire befolyásolja a mindennapi életed? Úgymint, miért kezdesz szinte minden kérdést úgy, hogy "nem kérsz...", "nem megyünk...", "nem iszunk egy..."? Miért van az, hogy a szülők, nagyszülők többsége még mai napig úgy reagál a gyerek szárnypróbálgatásaira, hogy "jaj, le ne ess", "vigyázz, összetöröd magad", "úramisten, mindjárt elcsúszik"... még akkor is, ha ők vették az ajándékot, amire ezt mondják, vagy ők vitték ki a játszótérre............

És még sorolhatnám a kérdéseim napokig. Remélem átment az üzenet.

Nincs olyan, hogy szerencse, mert minden helyzetben a te kezedben van a döntés, hogy mihez kezdesz.

Amúgy is, szerinted hány szerencse mellett mész el nap, mint nap? És hány észrevett és kihasznált "szerencse=helyzet" miatt mondod magad szerencsésnek?