“Love is given, not received.”

Hasonló témában már írtam posztot arról, hogy ha valamit el akarsz érni, előbb kezdj el úgy viselkedni, olyan dolgokat csinálni, mint a céloddal kollerál. Másképp "fake it, until you make it". 

Ebben a posztomban egy kicsit másképp közelítem meg a kérdést, és érdemes lenne minden ilyen könyvre rátenni a figyelmeztetést, mint a cigire, vagy a tévéműsorokra, hogy felügyelettel ajánlott olvasni. Mert...

A sikerkönyvek (önfejlesztési és spirituális) könyvek többet ártanak az emberiségnek, mint használnak. Pont mint a social media (facebook, insta, tiktok...).

Azt lopják el rengeteg embertől, amiből kevés van. Reményt és időt. Olyan világot mutatnak (láttatnak algoritmusok segítségével), amik sokak számára (és direkt fogalmazok így) elképzelhetetlen. És tudjuk, hogyha nincs benne a valóságképedben, nem válik valóságoddá. Ezért is megy csődbe a lottónyertesek többsége.

A Maslow piramis mindenhol érvényesül, még akkor is, hogyha csak egy marketinges rakta egymásra Maslow kategóriáit. Mert remekül kijön a piramis formából az is, hogy egy éhezőnek nem fogsz tudni beszélni arról, hogy tanuljon meg festeni, mert az is a kifejezésnek egy módja. Ezek a könyvek rengeteg embernek olyan reményt adnak, amitől mintha kapnának egy teljes remény beöntést, amitől aztán igen hamar a szervezetük meg is (akar) szabadulni és így még rosszabb állapotba kerülnek, mint enélkül élhetnének, szépen lépésről lépésre feljebb lépni a piramis lépcsőfokain.

Szinte mindegyik sikerkönyvet többszörös milliomosok írnak, saját példáikon keresztül és arról beszélnek, hogy a maslow piramis tetején mit érhetsz el. Igazából az is elhangzik, hogyan jöhetsz ki a mélyéről a gödörnek (mindenkinek van egy ilyen sztorija, ha megfigyeled), viszont visszatérve az éhező példához, amikor éhezel, és valaki azt akarja éppen megtanítani, hogy hogyan érheted el, miközben egy teljesen megterített svédasztal van mögötted, vajon mire fognak figyelni az olvasók?

Ahhoz, hogy meghallhasd, amit ezek a könyvek szeretnének neked mondani, amiben szeretnének neked segíteni, elérni egy szebb és boldogabb és teljesebb és felszabadultabb életet, ahhoz legalább a piramis közepénél kell járnod, ÉS akarnod kell a fejlődést neked is, VAGY olyan önuralom kell, hogy a terüljterülasztalkám ne vigye el a figyelmed. Vagyis nem mindenkinek valóak a sikerkönyvek. 

Van hasznuk, viszont nem hiába beszélünk piramisról. Ami nagyjából azt is reprezentálja, hogy az emberek többsége melyik lépcsőfokon helyezkedik el. 

Azt akarom ebből kihozni, és a saját példámból tudom, hogy kell egy "tanár", aki segít ezeknek az információknak a helyen kezelésében. Akár egy már "fejlettebb" barát, vagy coach, vagy tréner. A Bibliát, az egyik legrégebbi önfejlesztő könyvet is "tanárokkal" oktatják és értelmezik, csoportokban, ezt hívják vallásnak. 

Akár egyedül vágsz neki, akár vezetéssel, lásd az utat, viszont a következő lépcsőt akard először elérni. Tudatosan, önfegyelemmel. Hidd el, hamarabb eléred a célod lépésről lépésre, mint hogyha egyből 3-at akarnál ugrani, és aztán visszaesel egy lejjebb lévő szintre és onnan kellene folytatnod. Sokkal több energiád is megy rá, eközben nem is leszel önmagaddal harmonikus, magaddal fogsz harcolni folyamatosan és végig azt fogod érezni, hogy neked semmi sem sikerül. Ha lépésről lépsre haladsz, mindig azt fogod érezni, hogy sikerült valami, és sikeres vagy :)

A teknős is legyőzte a nyúlat :)

A karantén legelején írtam arról egy gondolatot, hogy vajon ki mire fogja költeni azt a 1-2 órát, amit megspórol azon, hogy nem kell járnia a munkahelyre. Talán a szeretteivel több majd több időt? Talán többet fog mozogni? Talán rászokunk a társasokra és az olvasásra, miután ráuntunk a netflixre, meg a hbora? Vagy egyszerűen csak elpazarolja.

Kivel mi történt március óta?

A saját példám, hogy én mire költöttem a plusz 2 órámat.

Én baromi jól érzem magam. Otthonról dolgozni mondjuk nem volt egyszerű, de szerencsére nem fordultam magamba és lettem depressziós. Sikerült az időmet arra használnom, hogy összerendezzem a gondolataimat, a múltamat, a jövőmet... a testi, szellemi és lelki egészségemet...

Szerencse, vagy nem szerencse, de nem voltam egyedül a karantén alatt. Megfelelő szabályokat betartva, találkoztam a barátaimmal és társaságom is volt. Túlzás nélkül állíthatom, hogy rengeteget tanultam a kapcsolatokról. Legfőképpen a kapcsolatról magammal. Mivel átalakultak a prioritások minden téren, így szinte minden prioritást átértékeltem, ahogy mindenki is. Volt időszak, amikor (szinte) mindenre igent mondtam, csakhogy találkozhassak valakivel. Viszont rájöttem/rávilágítottak/feleszméltem/megvilágosodtam... hogy én vagyok az első magamnak. Tudnom kell, hogy nekem mi a jó és nem engedhetem, hogy mások alakítsák az életem, használják az időmet, megmondják mit szeressek, mit csináljak. MINDEN kapcsolatban (még saját magaddal szemben is) szerintem az önismeret és az önbecsülés kellene, hogy az elsőszámú dolog legyen. (ha nekem nem hiszel, hátha egy hírességnek fogsz). Köszönöm, hogy megtanultam ezt a leckét. (FONTOS, hogy az önbecsülés nem egyenlő az egoizmussal, vagy az önzőséggel!!! Akit érdekel, keressen utána, vagy írjon rám és beszéljünk róla)

Ha már itt tartunk. Megtanultam hálásnak lenni. Boldog és elégedett leszel tőle. Az élet minden területén. Próbáld ki. Minden este sorolj fel legalább 27 dolgot, amiért hálás lehetsz. Hálás vagyok a szemem világáért, hálás vagyok a gyerekeimért, hálás vagyok, hogy a kedvesem reggelit készített, Hálás vagyok az énekesmadárért, aki felvidította az ebédem... érted a lényeget.

Másik dolog, amit megtanultam. Nem csak olvastam róla, mint az iskolában, hanem gyakorlati tapasztalat után megtanultam a leckét. 1 módszer, hogy boldogabb legyél (tudományosan bizonyítva). Van 5 perced naponta? 5 perc. Még fő a keménytojás, vagy lemegy egy blokk tévés reklám, vagy 1 cigiszünet helyett... Ülj le, hunyd be a szemed és figyelj a légzésedre. Semmi mást. csak figyeld, ahogy az orrodon beszívod a levegőt és kifújod a levegőt. Nem kell mondanod semmit, nem kell mantrákat megtanulnod, semmi ilyesmi, csak ülj és lélegezz mélyeket. Menni fog? Bízom benned, Te vagy a legjobb! Csodákra lesz lépes :) 

Ugyancsak komoly változás az életemben, és túlzás nélkül állíthatom, hogy abszolút a pozitív irányban, hogy rászoktam az olvasásra. Még mindig rengeteg önfejlesztési könyvet olvasok (lényegében tanulok), de már egyre több "örömolvasásra" is szánok időt (regények). Olvasok teljes könyveket is, meg összefoglalókat. Mind a kettőnek megvan az előnye és hátránya. A teljes könyv teljes író által megfogalmazott gondolatokat tartalmaz, és a nüanszok, a nagy gondolkodó tollából származó ötletek ott vannak elrejtve. Viszont néha túl sok a sallang. Nagyon jó könyv-összefoglalós oldalak vannak, ahol a lényeget elolvashatod. Többnyire angolul, de azért van néhány magyar is. Ott még nem tartok, hogy saját hasonló blogot indítsak, viszont március óta kb 15 könyvet olvastam el (előtte ennyit kb 5 év alatt). Több polcnyi könyvem van, papíron is olvasok, viszont imádom a kindle-öm. Imádok rajta olvasni, és szinte már mindenhova magammal viszem. Sokat segített az olvasásra szokásban. (a tablet nem igazán jó olvasásra, habár azon is olvasok)

Rájöttem arra, hogy a netflix tök jó, de már baromi unalmas. a Netflixet azért nézzük, mert nem tévé, ahol nincs befolyásunk arra, hogy mit nézünk. ehhez képest azt vettem észre, hogy az "új videók" szinte hamar felkerülnek a "trending" falra, vagyis ugyan nem tévét nézel, de mégis azt nézik sokan, amit a Netflix eléjük rakott újonnan... hát ezt is elértük.

Mivel a napi mozgásom lecsökkent, ezért pótlom. Fogok egy hangoskönyvet, vagy egy jó zenét, és kimegyek sétálni, vagy biciklizni, vagy csak kisétálok egy kedvenc padig és leülök élvezni a friss levegőt és nézem a kutyákat játszani. Eddig is aktívan jártam a természetbe, néha csak bámulni szépségét, néha megtudni, fel tudok e még mászni arra a hegyre, viszont ezek után biztos vagyok benne, hogy az életem része lesz.

Olyan élményekben volt részem, amik bakancslistás élmények, és volt, amire nem is gondoltam volna, hogy fel kellett volna írnom a listára. 

Átalakítottam a lakásom kicsit. Berendeztem. Csinosítottam rajta. AZ erkélyemet is otthonosabbá tettem. Több növényem van (visszatérve a természetre). És még egy jópár dolgot rendbetettem az életemben. 

Ez történt velem. Nem nevezném szerencsének. Mert "a szerencse nem más, mint a felkészültség találkozása a lehetőséggel. - Darrell Royal". És azért sem, mert évekkel ezelőtt rájöttem, hogy én vagyok a felelős az én életemért. Tedd fel magadnak a kérdést. Mit tettem az elmúlt 2 évben, hogy jobb legyen az életem? Én legalábbis sokat. (kicsit már elcsépelt, de jól szemlélteti, hogy mutass rá valamire. 3 ujjaddal akkor is magadra mutatsz, a kisujjadtól a középsőig). 

Sokan vannak azonban, akik ezt az időszakot nem élik meg ilyen "szerencsésen". Viszont biztos vagyok benne, hogy ez az időszak sokunk számára meghatározó (volt). Ezért gondolom egyre többen vannak, akik másképp tekintenek majd az életükre, másképp alakítják a jövőjüket, másképp priorizálnak mindent. Sokan elveszítették az állásukat, és sajnos kevesen vannak, akiknek van megtakarításuk. Ezek után, még hogyha nehéz is lesz, feltételezem, hogy elkezdenek félretenni, pl. azzal, hogy nem hagyják, hogy mások mondják meg mit tegyenek, hogyan éljenek... Mint mondjuk a reklámok, amik napi több százszor akarják befolyásolni a döntésed. Hogy mit vegyél és mikor, és többnyire nem saját magadra, amit igazán szeretnél, amikre igazán szükséged van, amik boldogabbá teszik Önmagad (és nem a "szomszédot"). Meglepődnél, mennyit lehet spórolni, ha tudod mit akarsz. Tele van az internet jótanácsokkal a témában, keress rá. (ha igazán szeretnéd, hogy ne kerülj hasonló helyzetbe, utána fogsz járni, google a barátod). Akárhonnan nézem, sok emberrel ez a helyzet nem most történt, hanem már évekkel ezelőtt kezdődött. Ha cigizel, azonnal lesz tüdőrákod? Ha gyorskaját eszel és nem mozogsz, azonnal lesz szívproblémád? Ha naponta iszol, azonnal leáll a májad? ...  

Remélem, jobb lesz a világ és remélem, hogy azért, mert igazi értéket kezdünk el teremteni. Én legalábbis eszerint fogok cselekedni és ezzel teszem jobbá a világot. Segítek másoknak is, hogy Önmaguk lehessenek, hogy megtudják, kik is ők valójában és milyen rejtett képességeik vannak, amikről nem tudtak, vagy nem mertek eddig tudni.

Komment: már elnézést mindenkitől, hogyha valakit megbántok ezzel, de az influenszerek (tisztelet a nagyon kevés kivételnek) és azok követése igén, tikitokin, jutyúbén... nem értékteremtés, hanem időpocsékolás, vagyis ők mondják meg mit gondolj, mit szeress és úgy lopják el az életed, az idődet, hogy te semmit nem kapsz érte

Köszönöm, hogy végigolvastad. 

#érték

Lehet. Elképzelhető, hogy olyan erő birtokában van, amivel csillagokat is képes mozgatni. Viszont nem vagyok biztos abban, hogy a Mindenható igazán minden-ható. 

A kommunikáció elmélet alapja, hogy a küldő fél, úgy válassza meg a kommunikáció fajtáját, hogy a fogadó fél azt értse, amit igazán szeretett volna a küldő közölni vele.

Namármost.

A Biblia (ó és újszövetség is) és egyéb neves vallási irományok is tele vannak olyan történetekkel, amikor a kiválasztott jelet kapott. nem írásos, egyértelmű, igényt, hogy mit kell tennie, hanem inkább egy metafora csomagba burkolt, majd sejtelmességgel bevont, plusz némi ködös virágnyelven megfogalmazott jeleket. 

Amikor valaki "jelet kap", lehet nem is hiszi el egyből, vagy tán azt sem tudja, hogy jelent kapott e. Lehet a jel egy égő csipkebokor, vagy hogy átmegy előttünk egy fekete macska, balról jobbra.

Az is elképzelhető, hogy mindenki folyamatosan kapja a jeleket, csak észre sem vesszük, vagy, amiket észreveszünk, lehet rosszul értelmezzük. Pl. ha ma látok egy fekete macskát, diétázni kezdek. AZtán egy cirmos cicát látunk, ami félig fekete és hirtelen vagy diétázni kezdünk, vagy nem.

Szóval aki kapja a jeleket. Rögtön abban a pillanatban, van egy értelmezése róla. Aztán alszik rá egyet, ha tud, és reggel már lehet más értelmezése lesz. Vagy megkérdőjelezi saját értelmezését, hogy "tényleg ezt akarta üzenni"? Aztán lesz egy végkövetkeztetés. Általában a jelek nem csak az adott személyre vonatkoznak, hanem igenis kihatással vannak a környezetében élőkre is. (ld. Ábrahám kész volt feláldozni a fiát). Anélkül, hogy bármelyik vallást vennénk alapul, azért valljuk be, hogyha külső szemlélőként látnánk a folyamatot, lehet kerek szemekkel néznénk végig az eseményeket. Hiába vannak pozitív eredménnyel végződő példák is, azért volt, akinek hittek, volt akinek nem hittek, volt viszont, akit azért mészároltak le, mert elmondta, hogy mit látott. 

És itt jön be a kérdőjel a fejemben. A nagy többségnek nem jött be ez a "látomás" dolog, legalábbis a történelem ezt támasztja alá. Akkor teszem fel a kérdést, BIZTOS, hogy aki a jeleket küldi, tudja, hogy mi is fog történni az illetővel, akinek a jeleket küldi? Tudja, hogy a "fogadó" fél, pontosan úgy fogja értelmezni a jeleket, ahogy annak az üzenetnek át kell mennie? Abból kiindulva, hogy volt, amikor a látomásos ember nem jó dolgokat vitt véghez, vagy mondhatni kellemetlen dolgok történtek vele.

A Mindenhatónak ez egy játszma, és látja a jövőt is, és mindez direkt történik? Vagy nem látja a jövőt, de próbálkozik kommunikálni? Vagy az történhet ilyenkor, mint a kolléga ott hagyja  gépét lezárás nélkül és ti meg mindenféle hülyeséget küldtök körbe a nevében?

Ahogy én látom. A világ olyan, mint amilyennek teremtjük. Nagy többségében világ történéseire adott reakcióink határozzák meg a kedélyállapotunkat a nap minden percében. Vagyis bármilyen jelet veszel észre, az vagy tényleg a Mindenható kommunikációja, vagy nem, viszont általában te dönthetsz arról, hogy hogyan értelmezed. Még a vallási vezetőknek is lehetett volna választásuk. Honnan tudod, hogy a vallási vezetők, nem a 4., vagy 57. kiválasztottak voltak és a többiek azt mondták a jeleket látván, hogy hagyjál már, megyek vissza aludni?

Hogy minek mi a jelentése, mi a jelentőssége, csak rajtad múlik.

Mert mindennek a jelentése a jelentése számodra, és a jelentőssége, csak a jelentőssége számodra. Sem édesapádnak, sem édesanyádnak, sem a szerelmednek nem ugyanazt jelenti egy pisztáciafagyi, mint neked. 

Egyre többet gondolkozom azon, hogy sok cégnél, ahol eddig dolgoztam egyszerűen nem működik a hierarchia. Vagyis van, de más szavakkal élve, miért igaz a cégek nagy részénél, hogy a fejétől bűzlik a hal?

Arra jöttem rá, hogy a válasz nagyon egyszerű.

Az ember vizuális típus (habár nem annyira, mint ahányan klisé szerűen mondják magukra, hogy "jaj ne mondj ilyet, vizuális típus vagyok"). Mivel azonban a képek, ábrázolások ősidők óta igenis hatással vannak ránk, ezért szerintem beleivódott az emberiségbe a hierarchia ábrázolása (a piramisok óta, lásd még pl. Maslow piramis). 

Mi ezzel a gond? Két dolog.

Egyik, hogyha jobban megnézed, akkor a főnöknek is akkora gombóca van, mint az alatta lévő vezetőnek és így tovább egészen az alkalmazottakig. 

Másik, hogy ez az ábra ha építészeti szemmel nézzük a dolgot, akkor azt jelentené, hogy az alkalmazottak vállán van az egész menedzsment, vagyis az egész cég. Ez pedig lássuk be, nonszensz.

Ezért megfordítottam a képet. (kézzel kellett készítenem egyet, mert annyira elterjedt a fenti ábrázolás, hogy nincs ilyen minta az Office-ban sem, sem az interneten)

Miért ábrázolja helyesebben ez a "hogyan kéne működni" elvet?

Mert szinte már el is felejtettük, hogy a munkánkért felelősséget kell vállaljunk. (nem mellékesen sokan ezt a mindennapokban is elfelejtették). Úgyhogy a "legfelső" vezető (ismertebb nevén ügyvezető, vagy CEO, vagy néha a tulaj) az egész céget kell a vállán viselje, vagyis az egész cég működéséért ő a felelős. Ő felelős azokért az emberekért, akiket felvesz és akiket megbíz azzal, hogy felvegyenek további munkaerőt. Azokért a kollégákért közvetlenül már ugyan az al-vezetők lesznek a felelősek, de a végén csak egy ember felel a cég működéséért. Vagyis ő felelős a cég irányításáért és azért is, hogy a cég egyáltalán milyen irányba haladjon, senki más a cégnél. Az elterjedtebb ábrázolás alapján azt gondolnánk, hogy fent szinte semmi dolguk a vezetőknek és élet móka és kacagás az élet. És valljuk be, sok dolgozó azt hiszi, hogy a vezetők csak kávézgatnak, nyaralnak és a titkárnőkkel csevegnek.

Hogy érzékeltessem, mire is gondolok, ha fentről lefelé ábrázoljuk a vezetőket, akkor inkább az ismertebb ábra jut eszünkbe (joggal).

Tartja a mondás, hogy feladatot lehet delegálni, felelősséget nem. Ezt sok vezető elfelejti a munka hevében. (van, aki úgy kéri számon a dolgozót, hogy nem is adta ki rendesen a feladatot, de erről majd egy másik cikkben). És ne felejtsük el, nem csak vezetőknek van felelőssége, annak a kollégának, akinek nincs beosztottja, annak is van felelőssége, mert valaki (csak) a saját munkájáért felel. 

Eszembejutott, hogy feltehetnéd a kérdést, hogy ez mind szép és jó, de meg lehet ezt csinálni, amikor vezető vagy, de feletted nem így működik a dolog? Nehezen, de szerintem van rá mód. Igaz, fel kell vállalni, hogy boxzsák lesz az emberből, viszont valószínűleg a cégen belül a legjobb és leghatékonyabb csapat fog működni a kezeid "alatt". És mivel az emberek nem a céget hagyják ott, hanem a vezetőiket, ezért is érdemes szerintem jó vezetőnek lenni.

Tisztában vagyok vele, hogy elgondolásom nem mindenhol alkalmazható, és sok esetben nem is a vezetés miatt, viszont tapasztalataim alapján a hangulatot és a hatékonyságot nagyban befolyásolja, hogyha a vezetésen érződik, hogy felelősséget vállalnak. És ez a vezetői hozzáállás nem csak multiknál, vagy egyéb nagy szervezetekben, "sok hierarchiai lépcsővel ellátott" szervezetekben tapasztalható, akár a kis közértben, 2 alkalmazottal.

Remélem, hogy a mostanában tapasztalható, ilyen irányú változások minél hamarabb elterjednek és a vezetők úgy választanak vezetőket és kollégákat, hogy valójában nem a felelősséget akarják lejjebb passzolni, vagy nem csak azért, mert jó vele együtt golfozni, hanem megpróbálnak odafigyelni arra, hogy a vezetési képességek mellett a felelősség vállalás képessége is jelen legyen a kiválasztottban.

A mai világban lényegében senki sem javít semmit, inkább csak újat vásárol. Ez több szempontból is zavar. Azért is, mert szerintem nagyon pazarló, kettő, személy szerint a vásárlói oldalról nézve úgy gondolom totál pénzkidobás mindig új és új terméket vásárolni, pedig csak valami kis vacak ment tönkre benne.

És hiszen mindenki tudja, hogy a legerősebb lánc is csak annyira erős, mint a leggyengébb láncszeme, ezért ezen morfondírozva jutottam el oda, hogy kéne egy olyan arány, ami megmutatja, mekkora igazi hiba miatt dobom ki a mosógépem, a telefonomat, a laptopom, a tévém...

Egy konkrét példa, hogy bárki megértse.

Az alábbi képen egy alaplap látható, ami lényegében minden számítógép alapja. Mintha az információ városa lenne. Mint egy városban az emberek utaznak egyik helyről a másikba, a munkájukat intézve, az alaplapon az elektromosság csinálja ugyanezt. Ez egy olyan szerkezet, ami nagyon érzékeny és ezernyi kis darabból áll össze. lényegében, hogyha bármelyik alkatrész ezen a svájci óraműként működő precíz egységen tönkremegy, az ember vesz egy újat. Lehet csak a hangkártya szállt el? Lehet csak a fele RAM memóriát látom és ezért lassab a számítógép? Mindegy, veszünk újat, mert ezeket már nem lehet javítani. Bizony, úgy tervezik őket, hogy lényegében javíthatatlanok legyenek. Gyártás szempontól ez lehet olcsóbb, de globális fenntarthatóság szempontjából nézve aligha.

Egy ilyen alaplap kerülhet mondjuk 20-50.000 forintba. A legkisebb eleme kisebb, mint egy gyufafej és nagy tételben vásárolva nem több, mint 1 forint (vagy annyi sem).

Vagyis, jelen esetben 1 forint több, mint 20.000 forintos kárt képes okozni. Nem kell sok lúd, hogy disznót győzzön, elég egy.

Másik példa, amit édesapámtól hallottam régebben, amikor még az autógyártásban dolgozott, hogy ugyanazokat a tömítőket használják a Forma-1-es autókban, mint az utcai járművekben.

1 ilyen alkatrész hasonlóképpen 1 forintba kerül. Azonban tönkretehet egy autót annyira, hogy leálljon. Ami egy utcai autó esetében lehet csak kényelmetlenséget okoz, viszont Forma-1 esetében presztízs és komoly pénzveszteséget. Jelen példa kedvéért feltételezzük, hogy ez a hiba nem okoz balesetet is.

forrás

A második oszlopban (Column 2) átható, hogy 1-1 verseny millió dolláros nyereséget jelent. Így ugyanakkora veszteségeket is képes okozni. Lehetséges, hogy az évad elején még nem számít sokat, de a végefele egyre inkább számít, nem? De maradjunk "csak" az 1 millió dollárnál.

Szóval a második példánál maradva 1 forint ~ 285.000.000 forintos kárt tud okozni.

Természetesen vannak szubjektív és objektív faktorok természetesen, viszont kezdetnek csak ezt a gondolatmenetet akartam megosztani veletek.

Remélem minél előbb megjelennek a moduláris, vagy olyan adók és támogatások, amik a globális fenntarthatósági szempontokat is figyelembe veszik. Ha más nem, a cégeknek a profitot kéne szem előtt tartaniuk. Minél minőségibb termékek gyártása talán vonzza majd a hipstereket, és a többi föld bolygónk miatt aggódó polgárt, hogy azt a telefont vegyék meg, ami a legkevesebb szemetet okozza. 

néhány statisztika:

https://www.youtube.com/results?search_query=phone+glass+breaking+test

https://www.ifixit.com/smartphone-repairability

Az eredeti cikket nem előre végig gondolt elmélet adta, hanem a végeredményt a cikk írása közben találtam ki. Így nem meglepő, hogy miután megírtam a cikket, gondolkodtam még rajta. És a következőkre jutottam.

Azzal érveltem a mesterség mellett, hogy profit alapúnak kell lennie. És ezt a gondolkodás után is tartom. Azonban ha eltekintek az egyéni profittól és a befektetés alapú profitra helyezem a hangsúlyt, akkor találtam egy olyan szakmát, ami amióta világ a világ szenved.

Pedig, hogyha kicsit másképp nézek a témára, akkor

a legősibb szakma a tanítás.

Hiszen az utódokat mindig is nevelni kellett. Ma már szakmának, mesterségnek nevezzük, és azt hiszem már a kőkorszaktól voltak mester emberek, akik mint mesterek voltak részesei a csapatnak. Ennek ellenére, hogy csak a kőkorszaktól mondhatnánk, hogy "mesterség", mégis nagyon alapjaiban tekintve a témára, a tanítást nevezhetnénk a legősibb szakmának. Igaz, ha már ennyire meghámozzuk a hagymát, akkor inkább nevezhetnénk csak szülőségnek, ami pedig nem "szakma". Az oktatás, mások tanítása, útjának megtalálása, néha felemelése, az egyik legszebb és legfontosabb szakma, ami valaha a földön volt és a tanítás nélkül nem fejlődtünk volna.

Köszönöm mindenkinek, akitől tanultam valamit az életben. Köszönöm családomnak, köszönöm barátaimnak és köszönöm tanáraimnak is, hogy időt és energiát áldoztak arra, hogy okosodjak, nevelődjek. Nehéz diák voltam, de úgy érzem, kezdek révbe érni.

És mivel visszafele ugyanazt nem tudom oktatni, ezért azon leszek a továbbiakban is, hogy tovább adom a tudást, a bölcsességeket. Én ezzel teszem jobbá a világot, ezzel járulok hozzá egy boldogabb és szebb jövőhöz.

Biztosan az az ősi mesterség, amire mindenki alapból gondolna? 

Lássuk csak. Mi is a mesterség?

A szakma (más néven mesterség) képzettséget (és gyakorlatot) igénylő foglalkozás. (forrás)

Arra gondolhatnánk, hogy régen, még az őskorban is akartak valamit a nők és a férfiak. Volt férfi, aki nem volt nagy vadász, nem kapott (csak úgy) nőt, mint az alfa hímek, így kénytelen volt más mesterség után nézni, hogy a nőt ki tudja fizetni. Aztán tényleg elmondható, hogy mesterséggé nőtte ki magát, mert a nők elkezdtek felfigyelni arra, hogy melyik asszony kelendőbb. (Egyéb részletezés nélkül), rájöttek, hogy a terhes asszonyok kelendőbbek, mert nekik biológiailag tágabb a pupillájuk. A tágabb pupilla pedig izgalmi állapotot sejtet, ami tudat alatt vonzóbb a férfiaknak. Ezért elkezdtek pupilla tágítókat használni, hogy szexibbnek kívánatosabbnak tűnjenek. Ezt így már nevezhetném mesterségnek a cserebere helyett.

Illetve szerény véleményem szerint senki sem kezdte kurvaként, max belefárad a többi munkába és inkább valamiért cserébe felajánlja amije amúgy is van. A testét.

Igenám, de ezt még nem nevezném mesterségnek, maximum adok-kapoknak. Az egyetemen mindenki megtanulta, hogy mi a különbség a kurv*k és a rib*nc között. A kurv* pénzért, a rib*nc ingyen csinálja. Egy mesterség pedig profitalapú. És ha belegondolsz, mivel fizetett akkor az a valaki a "hölgynek" azért, hogy 2 percig "A valakinek" érezhesse magát?

Hát ezaz.

Akkor mégsem annyira egyértelmű, hogy melyik volt előbb, a tyúk, vagy a tojás. (ha nem tudnád, segítek, a tojás volt előbb, mert a hüllőkből fejlődött később ki a tyúk és a hüllők már tojással szaporodtak).

Több motivációs tréner, akinek tréning anyagában szerepel a sales, (pl. Brian Tracy, Tony Robins, Dale Carnegie, Napoleon Hill...) úgy vélik, hogy

a sales a legősibb mesterség.

Ez már talán tényleg nevezhető legősibbnek, egészen addig, még bele nem gondolsz, hogy valamit el akarsz adni. Azt a valamit, vagy el kellett készíteni, vagy össze kellett gyűjteni, MÉG mielőtt eladnád.

Így a sales sem nevezhető legősibbnek.

Gondolhatna arra az ember, hogy akkor a fizikai munka volt a legősibb mesterség, hiszen valamit elő kellett állítani ÉS, ha innen nézem még közel is áll a kurv*sághoz, ahogy sokan gondolunk arra a mesterségre. Aztán átfut a fejedben, hogy akkor talán minden fizikai munka kurv*ságnak számít? És hogy talán nem butaság, már már okos dolog néha az agyunkat használni, még hogyha fárasztó is? 

Vissza a mederbe, mert kicsit elkalandoztam. Kicsit, mert szerintem közel vagyunk már a megoldáshoz. Ugyanis 

a legősibb szakma így mindent összefoglalva nem más, mint az irányítás, vezetés, . 

direkt olyan képet választottam, ahol a főnök és a vezető ketté van választva

Megmondom miért. Amíg egyedül dolgozol, magadnak, addig nem beszélnék szakmáról, csupán túlélésről, vagy hobbiról. Azért sem, mert fentebb írtam, hogy a mesterség profit alapú. Azért csinálok valamit, hogy cserébe kapjak valamit. Azon túl, hogy szeretem, vagy sem. 

Ha még az ősi időkről beszélünk, a csereberét nem számítanám szakmának, ergo a sales kiesett és amúgy is, nagyon korán törzsekben kezdtük az életünk, ahol minden vadászott és összegyűjtött élelmet, vagy bármit, megosztottak a csoportban. Nem volt adó, nem volt kamat, ha valamit kölcsönkértem, visszaadtam. Aztán maximum nem 3 piros bogyót, hanem 4 sárgát adtam vissza.

Viszont ahogy 2 emberről van szó, ezt a 2 embert össze kell hangolni az együttműködéshez. Kihozni a szinergiát az emberekből, hogy a kettejük munkája ne 2 legyen, hanem 2,5. Eleve ezért is verődtünk még régen csoportokba, hogy megosszuk a feladatokat, az őrködést, a vadászatot, a gyűjtögetést, az utódok nevelését...

Sőt, ha nem hinnéd, még az állatvilágban is vannak falkavezérek, alfák. Kurvákat és sales-eseket nem nagyon láttam a discovery-n, sem az ngeo-n.

Kihagytam jópár szakmát, elnézést kérek az érintettektől. Talán egy másik cikkben részletezem, hogy az IT programozó, a sofőrködés, az orvoslás, a könyvelőség meddig vezethető vissza a nagyjából 150.000 éves emberi és a 4.500.000.000 éves földi történelemeben.

Ezzel zárom soraim, mert úgy vélem, ennél régebbre és még (tudatos) mesterségnek tekinthető tevékenységi körre nem tudok jutni.

(azóta született folytatása is)

A nagy önfejlesztő könyvek mind azt mondják, hogy legyenek céljaink, nagy céljaink és a célunkat úgy érhetjük el, ahogy az elefántot is falatonként lehet csak megenni.

Azon gondolkoztam, hogyan lehetne metaforizálni a nagy célok elérésének menetét. Hogyan lehetne azt másképp, élő példával megmutatni, hogy a nagy célokat tényleg munkával lehet elérni és egyik lépéssel a másik után.

Hirtelen beugrott a futás, hiszen ott is lépünk. Azon gondolkoztam, hogy ezt milyen metafórával tudnám a célkitűzéshez és azok végrehajtásához hasonlítani. Kis gondolkozás után hamar felmerült bennem is a kérdés, hogy miért a futás ugrott be? Hiszen a futásnak nem mindig van célja. Annak, hogy sokat és rendszeresen futsz, annak igen. De egy adagnyi futásnak? 1 adag futás az csak a célodnak egy kis eleme. Az elefánt egy falatja.

Mert amúgy mi lenne a célja a futásnak, hogy abbahagyom? Nem jutsz előbbre, mert ugyanoda érkezel vissza. Max annyit érzel, hogy elfáradtál. Ennyi erővel olyan, mint a rossz masszázs, ami akkor jó, amikor abbahagyják. 

Akkor mégis mi az értelme a futásnak és hogy jön a célok teljesítéséhez? Kicsit tovább gondolkoztam ezen és a következőkre jutottam.

1. Futás közben hamar rájössz, hogy ez nem ugróiskola, nem léphetsz egyszerre, úgyhogy mondhatjuk, ez egy jó példa arra, hogy miért nem jó a multitasking, és hogy miért haladj előre feladatonként.

2. Két ismerősöm is fut és általában 5-6km-eket. Meg tudnák tenni ezt a távolságot 1 nagy lépésben? Persze hogy nem. Senki nem gondol arra, hogy na jó, lemegyek futni és léptem 2-t és annyi. A futást már eleve felbontjuk lépésekre. Nem számolunk azzal, hogy hány lépés lesz, azzal számolunk, hogy ma 5 km-t akarok futni és azt csak lépésről lépésre tudom megtenni. Akkor miért van az, hogy a céljainktól megrémülünk? Mert egy nagy hegyet látunk és nem az apróbb lépéseket, ahogy megmásszuk. Pedig, ha belegondolsz, milyen egyszerű átrajzolni ezt a képet. Gondolj bele, hogy most már ugyan a futás csak annyi, hogy nekilendülsz. Pedig ha visszagondolsz, négykézláb kezdted a haladást, amiből lett járás és sok seggreülés, arcraesés... És most már ennyi gyakorlás után szinte magabiztosnak mondható a járásod, futásod, sőt, még táncolni is tudsz, ha úgy adódik.

 3. Senki sem mondja meg, hogy mennyit kell futnod. Valaki azért fut, hogy lefogyjon, valaki azért, hogy mozogjon és így tartsa karban a testét. Mindenkinek megvan a maga oka. Hogy adott napon mennyit futsz, mennyit eszel meg az elefántból, azt te mondod meg. Senkinek sem tartozol elszámolással, csak magadnak. Így válik a futás egy nagyszerű agilis módszerré. Hiszen nem azt határoztad meg, hogy 300km-t fogsz lefutni 60 adagban fél év alatt. Hanem azt határoztad meg mondjuk, mint cél, hogy leadsz 10 kilót. Azt fogod innentől nézni, hogy mikor van kb fél órád hogy futhass egy keveset. Mert azzal is mozogsz, azzal a kis futással is jobban érzed magad, hogy

"igen, én ma tettem magamért, tettem a célomért, büszke lehetek magamra".

Zárásul még annyit, hogy nagyon örülök ennek a kis gondolatnak, hogy meg tudtam fogalmazni számomra újszerű megközelítésben ezt a két néha nehéznek tűnő dolgot sokak életében, mert mozgásra és a célok elérésének nagyobb sikerére inspiráltam magam. És remélem téged is.

Ha mindig ugyanazt és ugyanúgy csinálod, az azt jelenti, nem fejlődsz, azaz ugyanolyan maradsz. Ami azt is jelenti, hogy hátra fele haladsz.

Azért, mert, a világ változik és fejlődik körülötted. Más szavakkal.

Hiába vagy a jó úton, ha ülsz, mindenki elhalad melletted.