Mire vannak a szuperhősök? Mióta élnek köztünk? Kik lehetnek szuperhősök? Milyen képességek kellenek ahhoz, hogy valakit szuperhősnek tekinthessünk? Hány szuperhős vesz körül, és nem is tudsz róla? Csak szuperhősöknek van szuperereje?

Ezen felül, mi dönti el, hogy szuperhős leszel, vagy gyenge megmentenivaló? Mi is az a szuperhős, akivé mi esetleg hasonlítani szeretnénk? Kell nekünk a szuperhősség? Mi is a szuperhős egyáltalán?

Akkor csak sorjában.

Ezt mondja a Cambridge szótára:

superhero

a character in stories or movies who has special powers, such as the ability to fly, that are used for fighting evil or helping people

(egy karakter történetekben vagy filmekben, akinek speciális ereje van, úgymint például repülés, amit arra használ, hogy harcoljon a gonosszal, vagy segítsen az embereknek)

Más szavakkal szupererejét arra használja, hogy önfeláldozó módon (számára bármilyen haszon nélkül) a többség (gyenge gyámoltalanok) érdekeit veszi figyelembe, akár saját kárára.

Hol van itt a csapda?

Így néz ki a szuperhősség a tévében

Kezdjük onnan, ahonnan ez a gondolatmenet is indult, a Marvel és DC univerzumoktól. Minden szuperhősös filmben, sorozatban, történetben, még a mindennapokban is vannak szuperhősök, gonoszok és átlagemberek. Szuperhősök ugyanúgy nem lennének gonoszok és átlagemberek nélkül, mint szivárvány eső nélkül. Másképp fogalmazva, ha nem kéne megmenteni senkit, akkor nem kéne megmentő.

Mire értem ezt? Van egy rész, a Justice League animációs sorozatban, ahol éppen üldöznek egy gonoszt, Flash (villámgyors) és a Green Lantern (gyűrűje segítségével tud tárgyakat materializálni). Az üldözés közben, az utcán, természetesen a védtelenül sétáló járókelők közt, a gonoszok galibát okozva egy bámészkodó pár felett egy épület pár emelt magas épület homlokzatát megsértik és az elkezd zuhanni a párra. A pár, pont ahogy sétált, bambán, habár közben sikítozva várja a véget, azaz, hogy rájuk zuhanjon néhány mázsa homlokzat. Romantikusan összebújnak, közben sikítanak, de nem rohannak se jobbra, sem balra, csak hangosan üvöltik az "Á" betűt, hosszasan folytatólagosan, összegabalyodva. Amúgy másodpercekről beszélünk a rajzfilm rendezőjének köszönhetően, hogy mindenki értse a szitut, hogy nagy bajban vannak a szerelmesek. Mert, mint a baywatchban Pamela is csak lassítva tud futni, és itt is, ilyen jelenteknél a fizika törvényei megváltoznak, szóval simán akár a következő háztömbig futhattak volna, vagy sétálva is elérték volna a 6:20ast annyi idő alatt. A lényeg, hogy a gonoszt üldözve észreveszi Flash a bamba párt és segítségükre siet és természetesen megmenti őket.

Hogy mi a sztori(m) tanulsága?

Ezek a szuperhősös történeteknek, mint a motivációs idézeteknek, képeknek… Mint bárminek 2 oldala van (valójában 3, de ezt majd máskor) és nem egyszer képesek vagyunk szó szerint érteni a mondanivalót (ennek következményeiről és veszélyeiről is majd lesz még szó). Amikor ilyeneket nézel, eszedbe juthat, hogy erőt meríts és szuperhős legyél. Átfut a fejedben, bárcsak lenne szupererőd.

Egy ide vágó idézet: "money and success don't change people, they merely amplify what is already there". Vagyis "a pénz és a siker nem változtatja meg az embert, csupán felszínre hozza, ami már eleve ott volt".

Más szavakkal, és amennyiben tényleg pozitív értelemben jutott eszedbe, a valszeg hirtelen szerzett szupererőddel biztos a jó oldalon állnál, és nem lenne belőled Titán? (Titán a Megaagyban a jónak szánt, aztán gonosszá vált szuperhőse, és amúgy zseniális animációs film, de korántsem gyerekmese)

Vissza a szuperhősös megmentős "képhez".

Kiemelném, újra, hogy az ilyen jelenthez hozzá tartozik a gyenge áldozat kép is, különben a szuperhős sem tűnne akkora szuperhősnek (a már említett érem 2 oldala). Kell a kontraszt. Ezt a jelenetet az agyad feldolgozza és ha hiszed, ha nem, mind a kettő elraktározódik. A kérdés, melyik lesz erősebb benned, amikor visszagondolsz egy ilyen képre. Mert nem árulok el titkot, ha azt mondom, sokaknak a könnyebbik vége marad meg (nem kell példát hoznom, eszedbe jutott biztos néhány). Vannak, akik sajnos ilyen beállítottsággal rendelkeznek, és mivel semmi sem fekete, vagy fehér, biztosan állíthatom, néha bármelyikünk beleesik az áldozat szerepbe, saját döntéséből. Mint mindig, itt is az a lényeg, hogy többet legyünk a saját életünket irányító, szuperhős, oldalon, mint a másikon.

Mert amikor egy ilyen jelenetet nézel, a fejedben az is elraktározódik, hogy úgyis megmentenek, neked meg csak lenned kell érte. És mint ahogy fizikából is tanultuk "minden részecske a lehető legkisebb elérhető energiaállapot felé törekszik". Ezzel burkolódzhatnak a lusták, ha akarnak.

Egy pofátlanul ide illő szöveg véletlenül került elém épp a minap: "it is frightening how simple we are and how easily we are manipulated simply because we are intellectually lazy". Vagyis "nagyon ijesztő, hogy milyen egyszerűek és milyen könnyedén manipulálhatók vagyunk, mert intellektuálisan lusták vagyunk."

Kik az igazi szuperhősök, vagyis kik az én szuperhőseim?

Akikre ráillik a Cambridge-i szótár másik szuperhősös definíciója:

A superhero is also a person whose actions or achievements are far greater than what people expect

(a szuperhős egy ember, akinek a cselekedetei, eredményei messze túlmutatnak azon, amit az (emberek) elvárnának)

Például, ki a legjobb sportoló? Gondolhatnád és egyből bemondhatnád, hogy aki a világ legjobb idejét futja, vagy ússza, vagy dobja.

Vagy?

Az a sportoló, aki önmagához képest kihozta a maximumot? Például, láttátok az Eddie a sas című filmet? (Ha még nem, a cikk végén irány a "téka" és hajrá, a Megaagy után). Eddie buta, csökönyös módon és túl bátor hozzáállással elindult a síugró világbajnokságon, miután az angliai téli olimpiai bizottság lényegében minden számból eltessékelte (londonban tél és hó, értitek?!). Mivel neki az olimpiai arany volt a nagy álma, mindegy milyen számban, ezért aztán fogta magát és elindult megvalósítani a célját. Egyáltalán nem nevezném példának a megvalósításának menetét, viszont a flexibilitása a célját illetően és a kitartása példamutató. Az cambridge-iek első definíciója szerint Eddie messze nem tűnik szuperhősnek. A másodikba meg annyira beleillik, mint napi 2x a fogkefe a szádba.

Hányan nyújtottak olyan teljesítményt, ami saját képességeiken felülmúlt, mert hittek magukban, volt céljuk, vágytak rá, elérhető volt, vagy elérhetővé tették, és a végére érték csak el azt a szintet, amivel legyőzték még saját magukat is, az ellenségen túlmenően.

Lényegében minden főszereplő a filmekben és sorozatokban. Sorozatokban szinte minden részben szuperhősebbé válnak a "sima" főszereplők is és még a szuperhősöket is megáldják a sztorikban emberi problémákkal, hogy közelebbinek érezzük a helyzetük, jobban tudjunk azonosulni velük, aztán mivel mégiscsak szuperhősök, szupererővel megmentik a világot, gyorsabban, mint Elon Musk, akinek évekre van szüksége.

Néhány konkrét példa,

Po, Kungfu Panda filmsorozat

Tony Stark, Vasember filmsorozat

Hablaty, Így neveld a sárkányodat animációs filmsorozat

Moana, Moana film

Maximus, Gladiátor film

Ésatöbbiésatöbbi, felsorolhatnám a teljes imdb-t.

Mondhatnád, hogy dehiszen kezdetektől bennük volt az az erő, csak még nem voltak tisztában vele, még nem jött felszínre.

Erre pedig azt felelném, hogy igazad van és hozzátenném, hogy benned is ott van az az erő, amire vágysz/vágynál, vagyis te is szuperhős vagy, csak még nem vagy tisztában vele (mint ahogy a babákkal is pozitívan diszkriminálunk).

 Szuperhős nem csak nagy cselekedettől lehetsz. Lehetsz a saját magad szuperhőse és lehetsz a helyzet szuperhőse. Egy zseniális megoldással vagy mert legyőzted egy komoly félelmed. 

Vagyis te is lehetsz szuperhős, igazi szuperhős, és még a fürdőköpenyre, vagy a lepedőre sincs szükség hogy lebejen a szélben a hátadon (eleve megtanultuk a hihetetlen családból, hogy nincs köpeny). Az alsógatyát sem kell kivül hordanod feszülős cicanacival (habár ha erre van igényed, hajrá). Csak járj behuzott hassal, kidüllesztett mellkassal, büszkén magadra. Néha elég, ha te tudod, hogy szuperhős vagy. Rengeteg erőt ad majd így is, és a hőstetteid meg majd magukért beszélnek.

Ismersz még szuperhősöket?

Azon túl, hogy a szuperhősök többségének csak álruhás, titkos személyazonosságát ismered, 2-t biztos ismersz személyesen is. Ezért zárásul szeretném megemlíteni a mindennapi szuperhősöket, akikből összességébén rengeteg van és emiatt el is feledtük, hogy valójában szuperhősök. Mert tudod kikre illik rá még a fenti második leírás? A szülőkre, nagyszülőkre. Csak gondolkodj el rajta, ismerve magad, légy őszinte, szerinted mennyi energia és türelem kellett hozzád? Ha már neked van gyereked, vagy akár kutyád, macskád..., sejtheted miről is van szó és így már magadat is szuperhősnek tekintheted. Ha önmagadba néztél és egyetértesz vele, hívd fel a szüleid, a superhőseid, és köszönd meg, hogy mit meg nem tettek és tesznek érted.

kép források: tumblr.com és fjackets.com és cdc.gov

     (    (
      )    )
 ................
|              |]
 `----------'

Ha tetszett a cikk, hívj el egy kávéra személyesen és beszéljük át, vagy adj új témát, vagy ha épp nem érsz rá, küldj egy kávét, hogy éjjel nappal csak ilyen cikkeket írjak. Addig is egy "like" és egy "megosztás" is sokat segít.

Köszönöm!