Egyre többet gondolkozom azon, hogy sok cégnél, ahol eddig dolgoztam egyszerűen nem működik a hierarchia. Vagyis van, de más szavakkal élve, miért igaz a cégek nagy részénél, hogy a fejétől bűzlik a hal?

Arra jöttem rá, hogy a válasz nagyon egyszerű.

Az ember vizuális típus (habár nem annyira, mint ahányan klisé szerűen mondják magukra, hogy "jaj ne mondj ilyet, vizuális típus vagyok"). Mivel azonban a képek, ábrázolások ősidők óta igenis hatással vannak ránk, ezért szerintem beleivódott az emberiségbe a hierarchia ábrázolása (a piramisok óta, lásd még pl. Maslow piramis). 

Mi ezzel a gond? Két dolog.

Egyik, hogyha jobban megnézed, akkor a főnöknek is akkora gombóca van, mint az alatta lévő vezetőnek és így tovább egészen az alkalmazottakig. 

Másik, hogy ez az ábra ha építészeti szemmel nézzük a dolgot, akkor azt jelentené, hogy az alkalmazottak vállán van az egész menedzsment, vagyis az egész cég. Ez pedig lássuk be, nonszensz.

Ezért megfordítottam a képet. (kézzel kellett készítenem egyet, mert annyira elterjedt a fenti ábrázolás, hogy nincs ilyen minta az Office-ban sem, sem az interneten)

Miért ábrázolja helyesebben ez a "hogyan kéne működni" elvet?

Mert szinte már el is felejtettük, hogy a munkánkért felelősséget kell vállaljunk. (nem mellékesen sokan ezt a mindennapokban is elfelejtették). Úgyhogy a "legfelső" vezető (ismertebb nevén ügyvezető, vagy CEO, vagy néha a tulaj) az egész céget kell a vállán viselje, vagyis az egész cég működéséért ő a felelős. Ő felelős azokért az emberekért, akiket felvesz és akiket megbíz azzal, hogy felvegyenek további munkaerőt. Azokért a kollégákért közvetlenül már ugyan az al-vezetők lesznek a felelősek, de a végén csak egy ember felel a cég működéséért. Vagyis ő felelős a cég irányításáért és azért is, hogy a cég egyáltalán milyen irányba haladjon, senki más a cégnél. Az elterjedtebb ábrázolás alapján azt gondolnánk, hogy fent szinte semmi dolguk a vezetőknek és élet móka és kacagás az élet. És valljuk be, sok dolgozó azt hiszi, hogy a vezetők csak kávézgatnak, nyaralnak és a titkárnőkkel csevegnek.

Hogy érzékeltessem, mire is gondolok, ha fentről lefelé ábrázoljuk a vezetőket, akkor inkább az ismertebb ábra jut eszünkbe (joggal).

Tartja a mondás, hogy feladatot lehet delegálni, felelősséget nem. Ezt sok vezető elfelejti a munka hevében. (van, aki úgy kéri számon a dolgozót, hogy nem is adta ki rendesen a feladatot, de erről majd egy másik cikkben). És ne felejtsük el, nem csak vezetőknek van felelőssége, annak a kollégának, akinek nincs beosztottja, annak is van felelőssége, mert valaki (csak) a saját munkájáért felel. 

Eszembejutott, hogy feltehetnéd a kérdést, hogy ez mind szép és jó, de meg lehet ezt csinálni, amikor vezető vagy, de feletted nem így működik a dolog? Nehezen, de szerintem van rá mód. Igaz, fel kell vállalni, hogy boxzsák lesz az emberből, viszont valószínűleg a cégen belül a legjobb és leghatékonyabb csapat fog működni a kezeid "alatt". És mivel az emberek nem a céget hagyják ott, hanem a vezetőiket, ezért is érdemes szerintem jó vezetőnek lenni.

Tisztában vagyok vele, hogy elgondolásom nem mindenhol alkalmazható, és sok esetben nem is a vezetés miatt, viszont tapasztalataim alapján a hangulatot és a hatékonyságot nagyban befolyásolja, hogyha a vezetésen érződik, hogy felelősséget vállalnak. És ez a vezetői hozzáállás nem csak multiknál, vagy egyéb nagy szervezetekben, "sok hierarchiai lépcsővel ellátott" szervezetekben tapasztalható, akár a kis közértben, 2 alkalmazottal.

Remélem, hogy a mostanában tapasztalható, ilyen irányú változások minél hamarabb elterjednek és a vezetők úgy választanak vezetőket és kollégákat, hogy valójában nem a felelősséget akarják lejjebb passzolni, vagy nem csak azért, mert jó vele együtt golfozni, hanem megpróbálnak odafigyelni arra, hogy a vezetési képességek mellett a felelősség vállalás képessége is jelen legyen a kiválasztottban.