A nagy önfejlesztő könyvek mind azt mondják, hogy legyenek céljaink, nagy céljaink és a célunkat úgy érhetjük el, ahogy az elefántot is falatonként lehet csak megenni.

Azon gondolkoztam, hogyan lehetne metaforizálni a nagy célok elérésének menetét. Hogyan lehetne azt másképp, élő példával megmutatni, hogy a nagy célokat tényleg munkával lehet elérni és egyik lépéssel a másik után.

Hirtelen beugrott a futás, hiszen ott is lépünk. Azon gondolkoztam, hogy ezt milyen metafórával tudnám a célkitűzéshez és azok végrehajtásához hasonlítani. Kis gondolkozás után hamar felmerült bennem is a kérdés, hogy miért a futás ugrott be? Hiszen a futásnak nem mindig van célja. Annak, hogy sokat és rendszeresen futsz, annak igen. De egy adagnyi futásnak? 1 adag futás az csak a célodnak egy kis eleme. Az elefánt egy falatja.

Mert amúgy mi lenne a célja a futásnak, hogy abbahagyom? Nem jutsz előbbre, mert ugyanoda érkezel vissza. Max annyit érzel, hogy elfáradtál. Ennyi erővel olyan, mint a rossz masszázs, ami akkor jó, amikor abbahagyják. 

Akkor mégis mi az értelme a futásnak és hogy jön a célok teljesítéséhez? Kicsit tovább gondolkoztam ezen és a következőkre jutottam.

1. Futás közben hamar rájössz, hogy ez nem ugróiskola, nem léphetsz egyszerre, úgyhogy mondhatjuk, ez egy jó példa arra, hogy miért nem jó a multitasking, és hogy miért haladj előre feladatonként.

2. Két ismerősöm is fut és általában 5-6km-eket. Meg tudnák tenni ezt a távolságot 1 nagy lépésben? Persze hogy nem. Senki nem gondol arra, hogy na jó, lemegyek futni és léptem 2-t és annyi. A futást már eleve felbontjuk lépésekre. Nem számolunk azzal, hogy hány lépés lesz, azzal számolunk, hogy ma 5 km-t akarok futni és azt csak lépésről lépésre tudom megtenni. Akkor miért van az, hogy a céljainktól megrémülünk? Mert egy nagy hegyet látunk és nem az apróbb lépéseket, ahogy megmásszuk. Pedig, ha belegondolsz, milyen egyszerű átrajzolni ezt a képet. Gondolj bele, hogy most már ugyan a futás csak annyi, hogy nekilendülsz. Pedig ha visszagondolsz, négykézláb kezdted a haladást, amiből lett járás és sok seggreülés, arcraesés... És most már ennyi gyakorlás után szinte magabiztosnak mondható a járásod, futásod, sőt, még táncolni is tudsz, ha úgy adódik.

 3. Senki sem mondja meg, hogy mennyit kell futnod. Valaki azért fut, hogy lefogyjon, valaki azért, hogy mozogjon és így tartsa karban a testét. Mindenkinek megvan a maga oka. Hogy adott napon mennyit futsz, mennyit eszel meg az elefántból, azt te mondod meg. Senkinek sem tartozol elszámolással, csak magadnak. Így válik a futás egy nagyszerű agilis módszerré. Hiszen nem azt határoztad meg, hogy 300km-t fogsz lefutni 60 adagban fél év alatt. Hanem azt határoztad meg mondjuk, mint cél, hogy leadsz 10 kilót. Azt fogod innentől nézni, hogy mikor van kb fél órád hogy futhass egy keveset. Mert azzal is mozogsz, azzal a kis futással is jobban érzed magad, hogy

"igen, én ma tettem magamért, tettem a célomért, büszke lehetek magamra".

Zárásul még annyit, hogy nagyon örülök ennek a kis gondolatnak, hogy meg tudtam fogalmazni számomra újszerű megközelítésben ezt a két néha nehéznek tűnő dolgot sokak életében, mert mozgásra és a célok elérésének nagyobb sikerére inspiráltam magam. És remélem téged is.