Eredetileg csak azt mondtam, hogy CSINÁLD MEG A HÁZIDAT! Miért? Mert ha készen van a házid, mármint tényleg felkészült vagy, akkor minden kérdésre tudsz válaszolni. A házi alatt értsed azt, hogy készülj fel az előtted lévő helyzetekre. Akár megbeszélésre mész, akár interjúra, akár randira készülsz. A lényeg, hogy inkább legyél felkészült, és ne legyen lehetőség, mint ott legyen a lehetőség és ne légy felkészült.
Ez azonban egyetértek, hogy nem mindig elég. És remélem mostmár le fogom fedni az esetek 90%-át.
A felkészültséghez hozzátartoznak a váratlan események. Azokra is fel lehet készülni, viszont nagyon fontos, hogy BÍZZ ÖNMAGADBAN! Bízz abban, hogy ha nem is tudod, hogy kell megoldani az éppen felmerült problémát, meg fogod találni a legjobb megoldást.
Így, ha betartod ezt a két jótanácsot, ki merem jelenteni, hogy 90-ban le vagy védve a világ bajai elől.
És még 1 valami, amivel majdhogynem aljutunk a 100%-ig. Kb 98%. SZERESD ÉS ISMERD ÖNMAGAD. Ha ismered önmagad, még nem elég, hogy ez neked jó legyen. Mert attól még hagyhatod másoknak, hogy bántsanak, csak tudod, hogy éppen bántanak. Mikor szereted is Önmagad, akkor tudod, hogy éppen bántanak és teszel ellene, vagy nem hagyod, hogy bántsanak.
Nagyon FONTOS, hogy a szeresd önmagadba tartozik az is, hogy felelősséget vállalsz az életedért. szinte mindenért, amiért csak tudsz. Ne légy Jézus, nem kell keresztet vinned mások dolgai miatt, viszont ha lekésed a buszt, ne a buszsofőrt hibáztasd, vagy ha rossz ételt kaptál az étteremben, vagy szólj érte, vagy legközelebb főzz otthon és vidd be.
FIGYELEM! Hogyan lehetsz mégis stresszes?
Hogyha mondjuk te elhivatottan szeretsz stresszelni, legyen a te döntésed. Nem ítélkezem, csupán tudomásul veszem, hogy más a világnézeted. Mert lehet, mártír típus vagy. Azt hiszed, szenvedni vagy a földön, vagy valamiért vezekelsz és önpusztításba mentél át. Előfordulhat, hogy inkább a 2%ra koncentrálsz. Ahogy érzed, viszont ha mégis szeretnél ezen változtatni, javaslom, tartsd be a fentieket.
Éppen Simon Sinek "Start with the why" című könyvét olvasom, és amiket ír, azok, remek gondolatok. Tényleg leírja lényegében a józan ész működését, ahogyan a világban működnek a dolgok. Ahogyan a világban JÓL működnek a dolgok. Arról is beszél, hogy hogyan NEM működik valami, vagy csak erőltetve. És mint ismeretes,
"a szerelmet és a fingot nem erőltetjük",
jó okkal.
Szóval olvasom a könyvet, és az ugrik be, ami még 2008-ban a Corvinus második közgáz óráján is beugrott mindenkinek a teremben. Elkezdtük olvasni a feladott könyvet és megkérdeztük a második órán a tanár urat, hogy
"ilyen hol létezik a való életben"?
nagyjából ez a különbség a könyvek és a való élet között.
Mert olvassuk olvassuk a józan észnek megfelelő sorokat, gondolatokat, a logikus érveléseket és tanulságokat, aztán mivel ez egy posztgrad képzés volt és így a többség akkor már dolgozott, próbáltuk beleilleszteni ezt a fantáziakönyvet a valóságba. Azon kaptuk magunkat, hogy a könyv csodálatosan leírja hogyan kéne működnie a világnak, a gazdaságnak. Asimov szuperszámítógépes könyvei jutottak eszembe, ahol tényleg el vannak osztva a javak... Aztán rá kellett jönnöm, ezek ez fantázia. Egy csodálatos világot ír le, de semmi köze nincs a valósághoz.
Ha megy a matek, akkor kiszámolhatod, hogy ez a gondolat már 10 éve érlelődik bennem.
Na nekem sem kellett több, sokat gondolkoztam ezen és rájöttem, hogy az egyéni érdekek mekkora bajt okoznak nem egyszer egy cég életében. Ezért azóta már elolvastam a "Ego Is the Enemy - Ryan Holiday" könyvét. Egyet is értek vele, de aztán még mindig azt vettem észre, hogy ez is csak egy mesebeli, utópisztikus világot ír le, amiről az jutott eszembe, hogy
ezt lehet nem is nekem kéne olvasnom.
Aztán most amikor olvastam Simon könyvét, akkor eszméltem rá, hogy nem velem van a baj. Vagyis velem is, hiszen magammal kezdem a felmerült probléma megoldását, viszont a gondolatok végén felmerült bennem 2 kérdés.
Mennyire lenne gáz, ha ezeket a könyveket a (felsőbb)vezetőinknek is javasolnám?
illetve, hogyha erre nincs mód, akkor
hogyan építhetem be ezeket a nagyszerű gondolatokat a munkámba, hogy annak hatása legyen a döntéshozatalba?
Pontos válaszom még nincs erre a kérdésre. Azt hiszem ezeket a gondolatokat is úgy kéne bevezetni egy egy cég életébe, mint ahogyan a LEAN-t is eltervezték. Azaz a hierarchiában fentről lefelé.
Hogy miért nem működik a LEAN bevezetés lényegében egyik cégnél sem, amikor a LEAN-nek az a lényege, hogy a hatékonyságot növeli és ezáltal a profitot emeli? Mert megvizsgálja a folyamatokat és kidobja, ami nem kell, változtat, ahol szükséges és újakat hoz létre, ahol igény van rá. És ha tovább gondolod rájöhetsz, hogy ilyenkor a pl. a forward menedzserek elég veszélyeztetve érzik magukat.
Hogy lenne mégis lehetséges? Meg kell győzni a döntéshozatal piramis legtetején valakit, hogy igen, ez a legjobb dolog az előző trendi agyon hype-olt HR-maszlag óta, és utána várni a tréning meghívókat.
Hogy miért lehetne ezeknek az önfejlesztő gondolatoknak mégis sikerre vinni a LEAN-hez képest? Mert a LEAN-t sok esetben úgy értelmezik a cég (közép) vezetői, hogy veszélyt jelent rájuk (mint régen a helytartók, akik kiskirálynak érzik magukat).
Az önfejlesztés viszont másképp közelíti meg a cégkultúra és így a termelékenység fejlődését. Az embereket veszi célba és az emberek közti alap kapcsolatot. Az önfejlesztés elterjedése arra lenne jó, hogy nagyobb füleket növesszen a menedzsmentre, hogy jobban halljanak és nagyobb szemeket, hogy jobban lássák, kinek lehetne segíteni, hogy jobban érezze magát a csapatban.
Az egyik legalapabb marketing fogás akár a boltban vagy, akár az utcán, akár webshoppolsz, hogy hatással van rád, ha látod, hogy másvalaki is megvette azt a terméket. Ez egy ilyen egyfajta ősi bizalmi, csordához való tartozás kérdés. A csimpánz is előbb eszik a kajából, ha te (úgy tettél, mintha) eszel az ételből.
Hogyan tudod ezt önmagadon alkalmazni?
Bízz a termékben. Bízz önmagadban. Te kell hogy legyél az első, aki hisz benned. Aztán jöhetnek a "vásárlók", barátok, karrier, szerelmi kapcsolat(ok), akármi, akárki. De amíg te nem hiszel magadban, ki lenne akkor az az első személy, aki kipróbálja a terméket? Azaz, ki lenne, aki megszólít, odamegy, kezet fog...
A minap belefutottam egy cikkbe, amiben azt ecsetelték, hogy a magyar egészségügy milyen komoly reformokra szorul és mennyi mindent kéne tenni az egészségügyért. Na ezt akkor mégegyszer:
mit kéne tenni az egyészségÜGYÉRT?
Jin-Jang pártiként zavarja a fülem, hogy ez túl egyoldalúnak tűnik.
Mert mikor szólunk arról, hogy
mit kéne tenni az egészségÜNKÉRT?
Mégis mit kéne? Mert ugye mivel van a baj az egészségüggyel? Megnövekedett a várakozási idők, plusz kevesebb az orvos. Ugye te is látod, hogy ennek is két oldala van? Két probléma van, sok a beteg, kevés az orvos. Nem hiszem, hogy csak az orvosok számával van a gond.
Szóval hogyan lehetne megoldani ezt a problémát?
Mit szólnátok ahhoz a megoldáshoz, hogyha kevesebb munkát adnánk az orvosoknak? Mi lenne, hogyha egészségesebbek lennénk?
Mi lenne akkor, ha nem úgy élnéd az életed, hogy aztán orvoshoz kéne járnod? Bármibe lefogadom, hogy előbb sorra kerülsz az egészséges ételek pultjánál, vagy az edzőteremben, mint a kórházban.
Mi lenne, hogyha felelősségteljesebben élnénk és aztán nem másra várnánk a megoldáson?
Persze mondhatod, hogy akkor miért fizeted az adódat, meg neked tényleg van bajod. Persze. De tedd fel magadnak a kérdést, hogy mindent megtettél, hogy ne juss ilyen egészségügyi állapotba? Ha már megtörtént a baj, tegyél érte, de a következő problémákat talán, de csak TALÁN megelőzhetnéd?
Kifogásokkal én is elő tudok rukkolni, egyik és másik oldalon is. A kérdés, hogy te panaszkodós típus vagy, vagy aki saját kezében tartja az életét, amennyire lehet?
Mindenkinek van élménye MLM hálózatokkal. Tudod, az az amikor valakik felhívnak, "ismerősön" keresztül, hogy eladjanak neked egy remek terméket, vagy életed lehetőségét. Természetesen aki felhív, nem a két szép szemedért beszél veled és mond mindenféle szépszavakat, hanem azért, hogy az eladott árúból jutalékot kapjon.
Azon gondolkodtam, hogy maga a rendszer jó ötlet, csak mint sok mindent az életben, ami amúgy remek dolog lenne, ezt is többnyire rossz dologra használják.
Arra gondoltam, hogy van e olyan árú, amit érdemes lenne terjeszteni, amit akár én is csinálnék. Hosszú gondolkodás után arra jutottam, mi lenne, hogyha a mosoly lenne az az áru? Hiszen annyit hallani arról és tapasztalhattad is már, hogy a "mosoly ragadós", úgyhogy a legjobb MLM árút ajánlom terjesztésre, aminek a befektetési költsége lényegében nulla.
Jól olvastad, NEM KÉREK EZÉRT SEMMIT. Neked és bárkinek, aki "behozol", nulla , azaz 0 forintodba fog kerülni beszállni ebbe az MLM hálózatba.
Csatlakozz most ehhez a dinamikusan fejlődő hálózathoz, ami nagyobbat fog szólni, mint a bitcoin!
Légy te is Mosoly Ügynök!
Biztos vagyok benne, hogy már a kép láttán is elmosolyodtál :)
Konkrét statisztikákat nem ismerek, de szerintem a mosoly elég jó áru és ha minőségi, akkor igen kelendő is. Szóval egy őszinte mosoly szerintem még a reggeli metrón is minimum 30%-os sikerrátával ér célba. Egy parkban napsütéses időszakban esélyes, hogy felmegy 70-80%-ra is.
Amit fel tudok ajánlani:
fizetés nincs,
munkaidő felkeléstől lefekvésig,
dolgozni kell szabadság és betegség alatt is.
Azt is elárulom, hogy a mosoly nem egy tartós áru. Úgy hat és annyi ideig, mint egy csoki. Szóval folyamatosan kell a terméket árulni.
Viszont, ha visszamosolyognak, akkor mosolygós emberek vesznek majd körbe és az mégiscsak jobb érzés, nem? Ha pedig bejön, terjed tovább és egyre többen fognak mosolyogni :)
Úgyhogy arra invitállak téged, hogy legyél te is MOSOLY ÜGYNÖK!
A cím egy kicsit félrevezető, mert pénzügyi témáról lesz szó. A cigi effekt arról szól, hogy amikor cigizünk is van pénzünk minden másra, viszont amikor az ember amikor leteszi a cigit nem tudja, hogy hova tűnik az a pénz, amit eddig cigire költött. Mintha a cigizés ingyen lett volna.
Sokat gondolkodom azon, hogy a pénzügyi IQ-m lehetne jobb is. Illetve, azon is változtatni szeretnék, hogy csak ülök a pénzen, és kiadásaim inkább számítanak elherdálásnak, mintsem olyan költekezésnek, ami előnyömre szolgál, akár lelkileg, akár fizikailag.
Gondolok itt arra, hogy képes vagyok 1 napra leugrani a balatonra egyedül is, ami lehet jól esik, de semmi olyat nem csinálok, ami mondjuk hobbinak számítana, vagy aktív pihenésnek. Igaz, hogy kikapcsolódom, viszont mivel vannak közelebbi kedvenc helyszínek, amik a célnak megfelelnének, és így olcsóbb lenne, ezért számít ez inkább pénzkidobásnak. Volt, hogy idén még télen lementem 2 napra (1 estére) csak mert le akartam fotózni a völgyhidat.
Ez tudatosan hobbi miatt volt, meg amiatt, mert szükségem volt "levegőváltozásra". Szó szerint.
Az elmúlt 2 hónapban foglalkoztatott a téma, hogy miért mondanám valakire, hogy "dejóneki", már már irigykedő hangsúllyal és mögöttes érzéssel. Tudom, hogy ez butaság, ezért nem gondolkodom így. Hogy fel tudjam mérni, mikor juthat esetleg eszembe ilyen, kicsit lejjebb engedtem ezt az elvem és megfigyelve a 2 hónap szituációit, arra jutottam, hogy van pár helyzet, amikor ez akarva akaratlanul eszembe jut.
Az elején kifejtettem, hogy mi is a cigi effekt. Ezt szeretném most megmutatni konkrét példákon (neveket nem említve).
Egyik ismerősöméknek nemrég vettek új autót. Hitelre vették, amit amúgy minden pénzügyi logika ellenez (kivéve, ha haszongépjárműnek veszed). nem volt olcsó az autó, mert szalonos totál új autót vettek. Azonban ez a mindennapi életükön nem látszik. kiadtak egy ekkora összeget, a havi törlesztő is vagy 70-100 között van biztosan, ami azért már jelent valamit egy büdzsében, de mint a cigi esetében, mintha ott sem lenne ez az összeg. Biztos van egy havi fix átutalás, vagyis max egy értesítést kapnak, hogy lement az összeg, nem kézzel utalnak. A lényeg mégis az, hogy vettek valamit, ami nem volt olcsó, mégis úgy folyik tovább a hétköznap, mintha csak az számítana, hogy van egy új kocsi.
Másik ismerősömék házat építettek, egy másik meg házat újított fel. Mind a ketten hitelesek. A hitel konstrukció miatt mind a kettőjüknek amúgy 150-200 körül van havonta a törlesztő, csak más időtartamra. Ez azonban mint az előző esetben, mintha meg sem látszana rajtuk. Mintha az élet menne tovább és mintha nem hiányozna az életükből az az összeg. És mint a kocsi esetében, mintha csak a ház megjelent volna az életükben és ez csak úgy odavarázslódott volna. Pedig, ha fordítva lenne, 150-200-zal több lenne a bevétel, egyből észrevennék és változna az életük.
Ez így belegondolva eléggé természetellenes, mondhatnám elég emberi. Eszembejut erről a hozzáállásról Smith
ügynök monológja a vírusok és az emberi hasonlóságról.
Mert hogy nézne ki ez a természetben? (ne a szobanövényekre gondolj) . direktbe a növények nem tesznek ilyet, habár a növekedésük és a virághozatal komoly energiabefektetést igényel, de vannak helyzetek, amikor "bevételük", vagy "tartalékaik" megcsappannak.
Mert mi van, ha jönne egy száraz évszak. A növények ilyenkor érzik, hogy nem úgy alakul az esőzés, ahogy számítottak rá. elkezdenek tartalékolni. amikor kapnak esőt, gyorsan nekiesnek a levélnövesztésnek, amin keresztül ugye levegőhöz és némelyikük vízhez is jut. Van olyan terület a földön, a sivatag, ami esőzés idején virágba borul. Mert ott a kaktuszoknak levelet már kevésbé kell hozniuk, viszont szaporodni abban a pár napban tudnak, amikor évente leesik az eső.
Az Ember ezzel ellentétben viszont mintha csak az eredményt látná, de azt, hogy mi van a képlet másik oldalán, már kevésbé.
Szerencsére a barátaim okosak és számoltak azzal, hogy a hitelt hogyan tudják visszafizetni, és tudatosan gondolnak arra, hogy hogy fér ez bele a büdzsébe, miről kellett lemondaniuk. Sőt, a havi bevételükkel is úgy kalkuláltak, hogy bőven beleférjen. Viszont kívülre akkor sem nagyon látszik ennek a nyoma, lehet azért sem, mert "bőven belefér".
Képzeljük el, hogy a kevésbé tudatos emberek egy-egy ilyen hitelt képesek tévére, mobiltelefonra, laptopra, hajszárítóra is felvenni, vagyis olyan használati tárgyakra, amiket nem maguknak vesznek, hogy jobb legyen az életminőségük, hanem abból a megfontolásból is eladják a lelküket is néha, mert lehet vele dicsekedni a haverok előtt. Amiben nem segít az sem, hogy a véleményem szerint csaló, hazug, tolvaj "rövidlejáratú" "kisösszegű" hitelintézeteknek meg jobb a marketing vénája, mint az erkölcsi, etikai.
Tételezzük fel, hogy tudatos vásárlóról van szó. Olyasvalakiről, aki magának vásárol, nem a szomszédnak.
túl sok ember költ el olyan pénzt, amit még meg sem szerzett, hogy olyan dolgokat vegyen, amit nem is akar, olyan embereknek, akiket nem is szeret.
Azonban ha megvan az előfeltétel (tudatosság, nem csak képzelt, hanem valós), akkor a cigi effekt bizony jó dolog. Mert alapvetően az ember a költekezés ellen van. Ha már megszerezte, akkor nem akarja ereszteni. Rajta akar ülni, bele akarja varrni a párnájába... Viszont vásárolni előremutató dolgokat viszont hasznos az előrehaladáshoz. Természetesen nem kell "felhasználói társadalmasat" játszani, nem kell a félig jó dolgainkat lecserélni, viszont amit már le kell, vagy le akarunk ÉS megtehetjük, azt már akár meg is léphetjük. A cigi effekt biztosít majd minket, hogy csak a pozitív oldalát érezzük a dolognak, vagyis az előrehaladást, viszont a képlet másik oldalát nem. Ha ügyesen csináljuk, még az is megtörténhet, hogy tudatalattink elintézi, hogy bevételünk is növekedjen az igényeinkhez.
Lehet okosan is csinálni, meg lehet akaratból is. (emlékeztetőül, az állatoknak van (csak) akaratuk). Nekünk embereknek megadatott, hogy képesek vagyunk gondolkodni. Azt mondom, ha már van, használd.
Eredetileg nem véleménycikkre gondoltam, hanem csak meg akartam fogalmazni, hogy ez rám milyen hatással van és hogy a cigieffektnek mi az előnye. Ezen felül szerettem volna magamnak egy kis lökést adni ezzel a cikkel, hogy átléphessek én is az említett "ösztönt", hogy csak ülök a pénzen, vagy ahogy az elején említettem, csak "herdálom" a pénzt, és nem pedig "építkezem belőle". Ismerem az előnyeit és köszönöm barátaimnak, hogy ha nem is tudatosan, de hozzásegítettek ahhoz, hogy fejlődhessek ebben is. Apró lépésekkel, de ebben is és abban is jobb vagyok nekik köszönhetően. (és még szerencse, hogy vevő vagyok az ilyen dolgokra, pont mint a szerencse esetében, és lehet azért is vagyunk még sok sok év után is barátok, mert nem maradtam ugyanaz a valaki, akivel megismerkedtek)
Ennek szemléltetésére készítettem egy kis ábrát. Kimentem a rétre, felszedtem 2 háromlevelű és 1 négylevelű lóherét, hogy a lenti képet elkészíthessem. Aztán fogtam magam lepréseltem őket, hogy szemléltethessem elméletem.
Olyan nincs, hogy valakinek az ölébe hullik valami. Attól az a valaki még nem lesz "szerencsés". Attól lesz szerencsés, hogy a kialakult helyzettel tud élni.
Mert szerinted a lottó nyeremény szerencse? Nem az, mert legalább a lottószelvényt meg kellett venned hozzá. Vagy az szerencse, hogy egy totál ismeretlen milliárdos rokon rád hagyja minden pénzét? Ez már közelít, és kisebb is az esélye, mint a lottóötösnek, viszont van mind a kettőben valami közös.
Az, hogy okkal megy csődbe a lottónyertesek kétharmada.
Nem tudnak a helyzettel mit kezdeni, így nem nevezném szerencsésnek, összességében.
Ezért ellenzem, hogy a gazdagokat meg kell adóztatni, és ahogy a minap is hallottam egy "istenfélő" hölgytől az örsön, "a gazdagok gonoszak, a pokolra jutnak, mert csak a pénz és a hatalom érdekli őket, viszont a szegények a mennybe jutnak".
Ehhez annyit, hogyha neked jó, ahogy van, akkor ne szapuld a gazdagokat, ha nem, akkor meg ne irigykedj, csináld jobban, ha szerinted ők rosszul csinálnak valamit.
Panaszkodni mindenki tud, cselekedni már kevésbé.
Még annyit, hogy azért is tart itt Magyarország és azért ott Németország, mert a katolikus hit démonizálja a pénzt, a protestáns pedig nem, mégis szinte ugyanarról a vallásról beszélünk, csak másképp tálalják és másképp értelmeztetik a hívőkkel. (mellékesen, az egyház nem fizet adót, a "gazdagok" meg így lényegében végtelenszer többet)
Illetve, magamat jó embernek tartom, aki tényleg segíteni szeretne másoknak. Nem adok pénzt a koldusnak, viszont aki rászorul, annak segítek, tanácsot adok, időm és energiám fordítom arra, hogy megtalálja a saját útját.
Hogy miért nem adok pénzt a koldusnak, és miért vélem úgy, hogy támogatni többet jelent? Szívesen elbeszélgetek bárkivel erről.
Én tudom, hogy miért vagyok ott ahol. Azt is, hogy miért vagyok már itt és még csak itt. Tudom, hogy mit tettem le az asztalra, hogy ilyen életem legyen, ilyen körülményekkel.
te mit tettél, az elmúlt két évben, hogy jobb legyen az életed? (akármilyen téren)
Szerencsének tartanád magad, mert haldokolsz? De mégis a helyzet ami előtted áll (mint mindig) a te kezedben van, hogy mit kezdesz vele. Bizony, ezen elgondolkozhatsz.
Tudtad például, hogy a "gazdagok", vagy más nevükön a "sikeres emberek" többet "imádkoznak", mint a nem annyira gazdagok? Tudtad, hogy a gazdagság és sikeresség nem csak pénzben mérhető? Tudtad, hogy az ima nem valláshoz kötött? Elgondolkoztál már, hogy miért hívja a köznyelv a szegényeket "kevésbé szerencséseknek"? Tudtad, hogy a nyelvhasználat mennyire befolyásolja a mindennapi életed? Úgymint, miért kezdesz szinte minden kérdést úgy, hogy "nem kérsz...", "nem megyünk...", "nem iszunk egy..."? Miért van az, hogy a szülők, nagyszülők többsége még mai napig úgy reagál a gyerek szárnypróbálgatásaira, hogy "jaj, le ne ess", "vigyázz, összetöröd magad", "úramisten, mindjárt elcsúszik"... még akkor is, ha ők vették az ajándékot, amire ezt mondják, vagy ők vitték ki a játszótérre............
És még sorolhatnám a kérdéseim napokig. Remélem átment az üzenet.
Nincs olyan, hogy szerencse, mert minden helyzetben a te kezedben van a döntés, hogy mihez kezdesz.
Amúgy is, szerinted hány szerencse mellett mész el nap, mint nap? És hány észrevett és kihasznált "szerencse=helyzet" miatt mondod magad szerencsésnek?
