Az eredeti cikket nem előre végig gondolt elmélet adta, hanem a végeredményt a cikk írása közben találtam ki. Így nem meglepő, hogy miután megírtam a cikket, gondolkodtam még rajta. És a következőkre jutottam.

Azzal érveltem a mesterség mellett, hogy profit alapúnak kell lennie. És ezt a gondolkodás után is tartom. Azonban ha eltekintek az egyéni profittól és a befektetés alapú profitra helyezem a hangsúlyt, akkor találtam egy olyan szakmát, ami amióta világ a világ szenved.

Pedig, hogyha kicsit másképp nézek a témára, akkor

a legősibb szakma a tanítás.

Hiszen az utódokat mindig is nevelni kellett. Ma már szakmának, mesterségnek nevezzük, és azt hiszem már a kőkorszaktól voltak mester emberek, akik mint mesterek voltak részesei a csapatnak. Ennek ellenére, hogy csak a kőkorszaktól mondhatnánk, hogy "mesterség", mégis nagyon alapjaiban tekintve a témára, a tanítást nevezhetnénk a legősibb szakmának. Igaz, ha már ennyire meghámozzuk a hagymát, akkor inkább nevezhetnénk csak szülőségnek, ami pedig nem "szakma". Az oktatás, mások tanítása, útjának megtalálása, néha felemelése, az egyik legszebb és legfontosabb szakma, ami valaha a földön volt és a tanítás nélkül nem fejlődtünk volna.

Köszönöm mindenkinek, akitől tanultam valamit az életben. Köszönöm családomnak, köszönöm barátaimnak és köszönöm tanáraimnak is, hogy időt és energiát áldoztak arra, hogy okosodjak, nevelődjek. Nehéz diák voltam, de úgy érzem, kezdek révbe érni.

És mivel visszafele ugyanazt nem tudom oktatni, ezért azon leszek a továbbiakban is, hogy tovább adom a tudást, a bölcsességeket. Én ezzel teszem jobbá a világot, ezzel járulok hozzá egy boldogabb és szebb jövőhöz.