Ismeretes szerintem, hogy többre tartom az emberi fejlődést és az esetleges azzal járó anyagi fejlődést, mint fordítva. Inkább az érzelmeket tartom célnak, mint eszközöket annak eléréséhez. Inkább tartom fontosnak az időt, mint a pénzt. Többek közt azért is, mert hiszem, hogy Will Smith gondolata igaz: 

a pénz és a siker nem változtatja meg az embert, szimplán felerősítik azt, ami eddig is ott volt.

Inkább támogatok olyan embereket céljaik elérésében, akik többek szeretnének lenni, mint akik egyszerűen csak "gazdagok", jelentsen ez akármit is.

Rengeteg (pénzügyi) gazdagság=siker idézettel találkozni (sőt lényegében csak olyanokkal) és én is elég sokkal találkoztam az elmúlt fél-egy évben, amióta írom ezt a blogot és miközben nagyobb sebességbe kapcsoltam az önfejlesztésben. Azonban fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy az idézetek értelmezése mindenkiben eltérő lehet és más más motiváció magját teremti meg. Vagyis a pénz nem elég, mert azt fogja felerősíteni, amire építed a sikereidet. Valakiben előhozza a pénzéhséget és egy papírt fog szem előtt tartani, minden más felett, valakiben előhozza az érzéseket, amiket a fejlődésével el szeretne érni, át szeretne élni (úgymint boldogság, elégedettség, sikerélmény, szeretet...). A második nemcsak kifizetődőbb, de még emberibb is. Mert a fejlődés útján eleve azzal kezded a dolgot, hogy a célodban szereplő érzéseket fejleszted elsőként és aztán azokra építkezel, azokat fogod a sikereiddel felerősíteni.

Szóval az elmúlt pár napban az említett idézet szemüvegén keresztül néztem a mindennapokat

"a gazdagok maguknak fizetnek először...".

vagy lehet csak meg kellett volna tisztítanom, hmm, mindegy most már.

A cikket írva éppen itthon ülök, gondolkodva az elmúlt hetek kisebb túráin és azon ahogy beosztottam az időmet, illetve ahogy priorizáltam a mindennapi dolgaim, feladataim, találkozóim. Aztán mintha egy kisebb aha-élményben lett volna részem pár napja. Azt vettem észre magamon, hogy ez az idézet mennyire igaz, de mégsem igaz rám. És nem kellett messzire mennem, nem is kell a gazdagokat említenem, elég, ha csak az egészségemre gondolok. Hányan helyezik a munkát, majd a munka utáni "agyatlan tévébambulós pihenését" előtérbe? Nem prédikálok vizet, én sem vagyok tökéletes, viszont már haladok, ugyanis "fröccsözöm" (víz és bor együtt). Pár hónapja már aktívan foglalkozom a kérdéssel, rendszeresen mozgok, sőt, célt is tűztem ki ezzel kapcsolatban. Viszont.

A témánál maradva, el kellett ismernem, hogy hiába kezdődött el bennem a változás, hiába volt komoly célom a mozgással, hiába akartam nagyon elérni a célom (vagyis az egészségem), mégsem volt (igazán) prioritás számomra. Mert ahogy mondani szoktam "flexibilisen" kezelem a szabadidőmet. Ami azt jelentette, hogy a naptáramhoz a környezetemhez, barátaimhoz igazítottam a saját életem és nem a saját életemhez a naptáram. Valamilyen szinten persze alkalmazkodnunk kell a környezetünkhöz, tudnunk kell, hogy mik a feladataink, viszont nem mindegy mennyire és melyik oldalra billen ez a mérce és mit miért csinálunk, azaz mit miért áldozunk fel.

Rengeteg kompromisszumot kötöttem eddig életemben olyan területeken, ahol utólag belegondolva nem kellett volna. Sőt, sokkal tudatosabban kellett volna döntenem az életem során. Ez azt jelenti, hogy barátnőim is voltak, munkáim is voltak, barátaim is voltak, vásárlásaim is voltak, amiket megmagyaráztam, miért kell, miért jó, és nem egy esetben több volt a "meg tudom magyarázni" oldalon, mint a "tudom, hogy az kell nekem" oldalon. Szóval ennek most vége. Tudom mit akarok és megszerezem.

Ha hiszed, ha nem, arra jutottam, hogy ha már csinálok valamit, csináljam rendesen.

Yoda is megmondta: tedd, vagy ne tedd, de sosem próbáld.

Úgyhogy ezennel ünnepélyesen megfogadom, hogy átpriorizálom a naptáram, a mindennapjaim és annak a legapróbb feladatait is. Ez azt jelenti, hogy egy sokkal céltudatosabb és magabiztosabb, "tudom mit akarok" Gerit fogtok ezek után megismerni. Radikálisan kevesebb kompromisszum, több "tudom mit akarok" döntés fog születni. Lesz, akinek ez majd nem tetszik, lesz, akinek ez majd megtetszik. Az élet ilyen. Mindenki másképp változik, mindenkinek más céljai vannak. Az enyém az, hogy elérjem a céljaim, vagy akivel közös a célom, a közös céljaink.

Minden esemény előtt megkérdezem majd magamtól, hogy ez segíti-e a célom elérését? Ha nem, nem fogom csinálni. Az átmenet biztos nehéz lesz, viszont amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Mondhatnám úgyis, hogy aminek meg kell történnie, az meg fog történni, azonban ebben nem elég hangsúlyos, hogy ráhatásom van az eseményekre, azaz a saját életemre. Most viszont most megszűnök "taxisnak lenni" és oda megyek, ahova én akarok.

A legfőbb célom pedig, minél több időt szerezni. Ezt úgy tudom elérni, hogy minél egészségesebb vagyok, vagyis minél tovább élek. És hogy valamit kezdjek ezzel az idővel, miközben fejlődöm, valami maradandót adok a világnak. Ez szerintem win-win helyzet.

Viszlát régi Geri, köszönöm az alapokat, a tapasztalatokat. Hello új Geri, alig várom a következő kihívásokat.

Adj, de ne hagyd, hogy kihasználjanak.

Szeress, de ne hagyd, hogy visszaéljenek a szíveddel.

Bízz, de ne légy naív.

Hallgass, de ne veszítsed el a saját hangod.