Nemrég írtam meg a zseniális gondolatmenetem cikk formában az őszibaracklé-hatásról. Röviden arról szól, hogy a világ, ahogy körülöttünk van a többségnek a (vélt) kívánalmai alapján alakult az idők során.

Aztán tegnap éppen eszembe jutott a következő gondolatmenet, a 3. ok, hogy miért kell automatizáció.

az emberek azért vesznek dolgokat, hogy lecseréljék a józan paraszti eszüket és aztán fel vannak háborodva, mikor hülyének nevezik őket és a telefonjukat okosnak. Kérdem én, akkor miért nem alkalmazzuk inkább a telefonjukat?

Visszagondoltam az őszilés cikkemre, és rájöttem, hogy ez a két gondolat erősen összefügg. 

Hiszen az emberek már a kezdetek óta kevesebbet akarnak dolgozni, de közben élni (valakik pedig csak megélni) akarnak. Az emberi szükségletek igen minimálisak, kivéve, amikor valaki tovább szeretne fejlődni. Lényegében a lustaság hajtotta előre az emberiséget mindig is. Viszont eddig nem volt belőle problémánk.

Eddig.

Mostanra, annyira fejlett a technológia, hogy rengeteg tevékenységet (kb 65%-át az összes mindennapi munkának) le lehetne cserélni valamilyen programmal, robottal, automatizációval. Az elmúlt 50000 év során azonban belénk ivódott, hogy dolgoznunk kell, hogy a Maslow Piramis alján lévő szükségleteket, mint evés, ivás minimálisan fenntarthassuk. Ez nem fog megváltozni, csak átalakul, hiszen "nincs ingyen ebéd".

Egy olyan világba haladunk, "gőzerővel" (direkt használtam egy korábbi ipari forradalmas szóképet), amit 4. ipari forradalomnak hívnak.

Sokat beszéltem erről kollégákkal, hogy a cikkek többsége csak az ijesztegetésre megy rá, azonban azt egyik cikk sem fogalmazza meg, hogy milyen lehetőségek vannak ebben az korszakban. Arról sokat hallani, hogy "a robotok elveszik a munkánkat", meg hogy "hamarosan életre keltjük a skynetet és eljön a terminátorok korszaka", viszont arról kevés szó esik, hogy jelen fejlettséggel, elérheti az emberiség a régóta várt már már édeni állapotát is, az alma előtti állapotot.

Itt álljunk is meg kicsit. Nem tudom, hogy mennyien tudják, de tudományosan értelmezve a biblia metaforikusan megfogalmazott édenkerti és az édenkertből elűzetési szövegét, arra juthatunk, hogy a földi életnek volt egy momentuma (még nagyjából amőbaként létezve), amikor el kellett döntenie, hogy szaporodik, vagy örökké él. Az "édenkertben" az emberiség így mondott le a gondtalan életről. (azóta más miatt eszünk almát naponta).

Az automatizációt kihasználva, miért nem érzi úgy az ember, hogy esélyünk lehet akkor visszatérni az "édenkertbe"? Abba az édenkertbe, ahol az életünk gondtalan volt, és csak a kiteljesedéssel, fejlődésünkkel kellett foglalkoznunk? Hiszen ha egy pék kifejleszt egy gépet, és beviszi a pékségbe, hogy helyette csináljon kenyeret, akkor a pék miért nem kaphatná meg a bérét ezek után is (beleszámolva a gép árát és költségeit)? Hiszen a munkáltatónak az a lényeg, hogy legyen kenyér. Sok esetben ilyenkor nem tekintjük erőforrásnak a gépeket, pedig egy ilyen szituációban mégis valahogy mintha inkább tovább alkalmazná a robotot a tulaj, mintsem a péket fizetné.

Természetesen ez szépen hangzik, és tudjátok mit, így is kéne lennie, hogy a gép dolgozna, mi pedig éljük az életünk. Mert például azzal miért nincs problémánk, hogy a daru emeli fel a több tonnás elemeket építkezés közben és nem kell 20 embert alkalmazni, ahhoz, hogy gerendákon guríthassák a súlyt a célig?

Végeredményben, mit is akarunk? Tudod e a fő kérdésre a választ? Mit csinálnál azzal a maradék szabadidőddel? Amikor már sok ilyen pék készített a pékségébe kenyérgépet, meg taxis önjáró autót, meg eladó automatikus kasszát... és sok mindent elvégeznének helyettünk a robotok, és nekünk már csak 1-2 órát kéne dolgoznunk naponta?

Úgy vélem ettől retteg az emberek többsége. Nem attól rettegünk, hogy kirúgnak, mert egy idő után egyensúlyba kerülne a munkaadók és munkavállalók igényei. Szóval ez maximum rövidtávion jöhet szóba, hiszen minden változás rossz és nehéz és amúgy is az emberek többsége retteg a változásoktól.

Inkább attól rettegünk, hogy nem tudnánk azzal a rengeteg szabadidővel mit kezdeni. Félünk attól, hogy kiderül, kik is vagyunk, milyen emberek is vagyunk valójában.

Mostani fejjel elég kiszámítható a válasz arra a kérdésre, hogy mihez kezdenél, ha napi 1-2 órás munkával megkeresnéd azt, amivel a jelen életszínvonalad fenntarthatod?

• válasz 1: többet dolgoznál, hogy több pénzed legyen
• válasz 2: elkezdenél élni, felhasználni a szabadidődet.

Hiszen tartja a mondás, hogy "vagy pénzed van, vagy időd". EZ EGY ROSSZ DOGMA, AMIT KI KÉNE TÖRÖLNÜNK A FEJÜNKBŐL.

Nade. A lényege a gondolatmenetemnek az, hogy itt az új (a 4.) ipari forradalom, az automatizáció, és a cégek 2 féle képpen dönthetnek. Ezeket az újításokat a cégek úgy is értelmezhetik, hogy

• kirúgják a felesleges munkaerőt, vagy
• megtehetik, hogy csökkentik a munkaórák számát, megtartva az embereket.

Profit és fizetés szempontból lehet ugyanaz a kettő. Hozzáállás szempontból, viszont szerinted hol dolgoznának szívesebben a dolgozók?

Hogy lásd, nem a levegőbe beszélek, már több ajánlás is található a neten arról, hogy 5 órás munkanapokra kéne átállni, sőt valaki már meg is csinálta. Őszintén magadba tekintve, hány órát dolgozol napi szinten? Ha a nagy átlagot veszem, szerintem 4-6 órát dolgozunk naponta. A többit csetelünk, csevegünk, jópofizunk, facsézunk... Ezekre szükség van a cégen belüli környezetben is, azonban ezekre lehet munka utáni tevékenységeket, csapatösszetartó eseményeket szervezni, ahol az ember nem érzi a főnöke lézer szemeit a tarkóján, hogy éppen dolgozik, vagy nem. De megint más, hogy én dönthetek arról, hogy belül, vagy kívül szocializálódom (kérdezz meg erről egy introvertáltat és egy extrovertáltat). 

Bízom abban, hogy hamar eljutunk addig a szintig, amikor erre egyre több cég kezd el új szemmel tekinteni a munkaórák számára és a hatékonyságra. Hiszem, hogy nem kell attól tartanunk, hogy a robotoktól elveszik a munkánk. Csak attól se tarts kedves olvasó, hogy nem tudod mihez kezdj majd a szabadidőddel, amikor délután 2-3kor, vagy még ebéd előtt végzel.