Népszerű szemlélet, hogy életünk, sorsunk, mint egy fonal, és amikor találkozunk valakivel, a fonalunk összegabalyodik a másikéval.

Ezt talán a legjobban egy jó kócos hajjal tudnám illusztrálni. Mert ugyan naponta fésüljük (főleg a hosszú hajúak értik ezt), a hajszálak, mint a sorsfonalak is, újra es újra össze akarnak gabalyodni. Van, amikor egy-egy szál csak összeér, van, hogy összecsomósodik, és a fésű, vagy a hajvasaló sem segíthet rajta.

Sokan hisznek abban, hogy minden okkal történik. Ha ezt mi is elfogadjuk, akkor az is igaz, hogy az is okkal történik, hogy valakivel sorsunk összefonódik. Ez az ok lehet bármilyen fajta, de hiszem, hogy mindenkivel akivel találkozunk, azért történik, hogy kapjunk es adjunk egy leckét, amivel erősíthetjük egymást, amivel támogathatjuk a másikat.

Az összefonódás lehet gyenge, vagy erős, amíg tart élvezzük, amikor vége, általában rosszul esik. Ilyenkor kell a kapcsolat mélyére nézni, hogy miért is találkoztunk, találkozhattunk a másikkal életünk során. Mi volt az, amit tanulnunk kellett egymástól, mi az amiben segíthettünk egymásnak.

Ezek a fonalak annak ellenére, hogy van amikor a szálak távolabb vannak éppen, vagy teljesen összeérnek, mégis együtt maradnak, összesodródva haladnak, mert van amikor ezek a fonalak szétválaszthatatlannak tűnnek és szinte megmagyarázhatatlan az a kötelék, ami a két életet összehozta és ami összetartja. Azt talán nem befolyásolhatjuk, hogy meddig tart egy kapcsolat, viszont azt igen, hogy az minél boldogabb, vidámabb, színesebb legyen.

Van, hogy mi tesszük szebbé a másik életét, van, amikor a másik teszi szebbé a miénket. Azonban amikor egy kapcsolat kiegyensúlyozott, amikor beengedjük a másikat az életünkbe, amikor a másik is megnyílik előttünk, ez a két fonál elkezd rezonálni, egymásra hangolódni, és így válik már-már eggyé, teljessé. Elkezdenek együtt rezegni, és nem kioltják egymás hullámait, hanem erősítik azt.

Úgy vélem és ezt tanultam meg nemrég én is, hogy erre az állapotra kell törekedni minden kapcsolatban, mert egy szál egyszerre nem csak egy szállal fonódik össze, hanem több összefonódása van, és már egy kapcsolat is hatással van a többi kapcsolatra is. Más szavakkal, egy élet hatással van így mások életére is.

Sajnos azonban semmi nem tart örökké. Van hogy a szálak szétválnak és van hogy az egyik szál véget ér. Amikor ez megtörténik a szálunk mintha egyedül maradna. Rezeg tovább, vagy próbál rezegni ahogy eddig, mintha meg ott lenne az a másik szál, halad a beláthatatlanba, a tanítónk, társunk, szerettünk nélkül. Magányosan.

Függetlenül attól kikkel találkozunk még, az a speciális sodrás örökre a mi szálunk részévé vált, még hogyha az idő múlásával csillapodik is a közös rezgés, eltűnni sosem fog. A kapcsolat sodrásának formája, rezgése, iránya, nagysága örökké részünkké válik.

Így képzelhető el, hogy egy élet, még hogyha véget is ér, tovább él mások életében.

Babám, Mütyür, Timi!

Köszönöm!