Röviden, "Everyone you will ever meet knows something you don't".

Kifejtve…

Egy saját idézetemmel kezdem: "a legfontosabb dolog, amit másnak adhatsz, az a figyelmed. A legfontosabb dolog, amit magadnak adhatsz, az az idő".

Kis kitérő. Ez már nem saját idézet, hogy "az idő pénz". Plusz hallottam egy olyan gondolatot, hogy "a legértékesebb dolog, amit a másiknak adhatsz az az információ". Ha ezt összerakjuk rájöhetünk, hogy miért ingyenes (pénzileg) a legtöbb internetes cég szolgáltatása és hogy mit adunk oda a facebooknak, instagram-nak, snapchat-nek a google-nek, a microsoft-nak… a használatukkal. Igaz ami igaz, csak az aktív használattal van probléma. Lehet okosan is használni a szolgáltatásaikat. Erről talán majd máskor.

Hogy jön ez ide és akkor miért is érdemes könyveket olvasni? Nem csak olyan regényekről, vagy általánosságban olyan könyvekről beszélek, amiket megfilmesítettek, amire azt mondhatnád, hogy minek olvassam el, ha ott a film (és akkor sem lenne teljesen igazad, mert a film is egy értelmezése csupán a könyvnek). Olyan könyvekről beszélek, amik nem kikapcsolódásra, hanem fejlődésedre szolgálnak. Amúgy is, egy megfilmesített könyv, mintha egy teljesen más szerzőtől lenne, hiszen, a könyv megírásához is már eszközök állnak rendelkezésre, mint egy filmhez, és kevés filmet rendezett a könyv írója.

Összekötve a pontokat a fenti gondolatok alapján, mástól információt kaphatsz, mert "minden ember tud valamit, amit te nem", és mivel a nagy gondolkodókhoz nem tudsz csak úgy eljutni egy csevegés erejéig (pl. Buffet-tel egy ebéd $1.000.000), ezért voltak olyan jófejek és megírták a gondolataikat könyv formában, amiken keresztül legalább a nagy gondolkodók gondolataival több lehetsz. És hogyan tudsz fejlődni, új gondolatokat gyűjteni attól, aki nem ír könyvet, vagy blogot? Dobpergés… odamész hozzá, bemutatkozol és elkezdesz vele beszélni.

Miért érdemes gondolatokat gyűjteni?

Mindenkinek megvan a történet Buddháról, hogy beült egy fába sok sok időre és meditált, étlen szomjan, behibernálva magát, csak meditált az életen. Félreértés ne essék, tisztelem Buddhát, az egyik legnagyobb gondolkodó volt a világon, akinek a tanaival nagy mértékben még azonosulni is tudok, viszont Buddha nem volt elég LEAN számomra. Beült egy fába gondolkodni. Elérte a célját? Elérte. Lehetett volna másképp is? Elképzelhető. Rosszul csinálta? Nem feltétlen. Mert mindenkinek kell meditációs idő. Még akkor is meditálsz valójában, vagy ahhoz közeli állapotban vagy, amikor bambán a tévét bámulod. Sok esetben vezetés közben is. Vagy mikor belebambulsz a tájba, kifele az ablakon.

Arisztotelész volt az egyik kedvenc gondolkodóm, aki másképp közelítette meg a "gondolkodunk az életen" dolgot. Hasonlít valamilyen szinten Dr House-hoz, ha jobban belegondolunk. House is és Arisztotelész is valamilyen cselekedeteken keresztül jutott megvilágosodásokra. Tán a legismertebb példa, Arisztotelész belemerült a kádba, lement alfába és közben figyelve a vizet, kizárva ilyenkor a külvilágot, rájött a vízkiszorítás és az anyag sűrűségének összefüggésére. House is a haverjával beszélve, mindig elmélázva valamin, éppen totál kiszakítva magát az adott helyzetből, közben hallgatva a barátját jött rá a páciens bajára.

Ezek az AHA élmények, pillanatok. Ezek azok a pillanatok, amikor a feldolgozott információt használható tudássá gyúrja össze a tudatalattink ÉS a tudatos énünk meg is hallja azt. Ezek azok a pillanatok, amikor többek lettünk egy gondolattal. Nem csak egy gondolattal, hanem egy megfogalmazott gondolattal.

Mi is az a megfogalmazott gondolat a gondolathoz képest?

Hányszor fordult elő veled, hogy hirtelen rosszul érezted magad. Vagy valamiért elmosolyodtál, vagy esetleg valami aggasztani kezdett, és az istennek sem tudtad megmondani mi az. Elfogott egy érzés. Na ez az, amikor a tudatalattid az összes információ alapján összerakott egy gondolatot. Megoldott egy problémát. Ez akármilyen probléma lehet, hiszen minden probléma, amin a tudatalattid gondolkozik és megoldani próbálja.

A tudatos éned megmondja, min gondolkozzon és a tudatalattid elkezdi megoldani a problémát. Hova tettem a kulcsom? Hogy is hívják a kollégám kutyáját? Mi is volt a film címe amin múltkor úgy nevettünk? Vagy kicsit komolyabb témákat említve. Merre is menjek tovább az életben? Mit is akarok elérni? Hogyan lehetnék boldog?

Képzeld el, hogy a tudatalattid, igen gyorsan képes ezekre megoldást találni és a tudatodnak meg is (próbálja) mondja az eredményt. Miért van mégis, hogy egy-egy ilyen kérdés után frusztráltak vagyunk? Mert a megoldás, amit a tudatalattid kitalált, nem tetszik "neked" azaz a tudatos énednek. Mert mondjuk tenned kéne érte. Meg kéne mozdítani egy fűszálat, te meg lusta vagy. Lehet az is, hogy időbe telik és nehéz lépéseket kell tenni. Mondjuk azt mondja, hogy hagyd ott a munkád, mert nem érzed jól magad. Ha magányos vagy, azt javasolja, járj emberek közé. Mi baj van ezekkel az ötletekkel általánosságban? Mindegyik KIMOZDÍT A KOMFORTZÓNÁDBÓL! És mint egy átlagos ember, utáljuk a bizonytalanságot, azt, amikor a metaforikus kényelmes, sörtartós, fotelunkból elmozdítanak, miközben néztük életünk filmjét, hogy metaforikusan, lépjünk ki a házból és játszunk odakinn.
Hogy is keveredtünk ide? Kössük össze újra a pontokat. A tudatalattidnak információra van szüksége. Mi van a másik embernek, ami hasznos lehet a jobb döntéshozatalban? Másfajta meglátása, másfajta tapasztalata. Hiszen még a naplementét egymás mellett ülve sem ugyanúgy látjátok. Időt nyerve mások megkérdezésével, mások tapasztalatainak begyűjtésével a tudatalattid jobb döntést tud hozni. Habár a minősége az információnak fontos, hiszen "az vagy amit megeszel", vagyis ha "romlott ételt" eszel, azaz rossz információkkal tömöd a fejed, rossz döntéseket fogsz hozni, hiszen a döntés csak olyan jó lehet, amilyen az információ minősége. Olvasásra, ismerkedésre fel.