(ki)látástalanság
Sokszor előfordult már velem, hogy kilátástalannak éreztem magam. Tehetetlennek, elveszettnek.
Aki foglalkozott már a témával, akár önmagától, barátokkal, profi segítségével, vagy csak utána olvasott, mindegy, mert a jelenség oka egyszerű. ez az érzés akkor jelentkezik, ha elkezdjük úgy érezni, hogy nincs kiút, hogy nincsen számunka lehetőség.
Miért emeltem ki az 'úgy érzit"? Egy remek történet, hogy megértsétek:
"A classic story illustrates very well the potential cost of placing a problem in a disciplinary box. It involves a multistoried office building in New York. Occupants began complaining about the poor elevator service provided in the building. Waiting times for elevators at peak hours, they said, were excessively long. Several of the tenants threatened to break their leases and move out of the building because of this…
Management authorized a study to determine what would be the best solution. The study revealed that because of the age of the building no engineering solution could be justified economically. The engineers said that management would just have to live with the problem permanently.
The desperate manager called a meeting of his staff, which included a young recently hired graduate in personnel psychology…The young man had not focused on elevator performance but on the fact that people complained about waiting only a few minutes. Why, he asked himself, were they complaining about waiting for only a very short time? He concluded that the complaints were a consequence of boredom. Therefore, he took the problem to be one of giving those waiting something to occupy their time pleasantly. He suggested installing mirrors in the elevator boarding areas so that those waiting could look at each other or themselves without appearing to do so. The manager took up his suggestion. The installation of mirrors was made quickly and at a relatively low cost. The complaints about waiting stopped.
Today, mirrors in elevator lobbies and even on elevators in tall buildings are commonplace."
Más szavakkal, sosem arról van szó, hogy boldog vagy, vagy szomorú, hanem hogy annak érzed magad.
Visszatérve a kilátástalanságra. Mi is az ellenszere ennek az önpusztító érzésnek, mely belülről marja szét a lelkünket és zabálja fel az összes energiánkat, nem is ajtót, hanem KAPUT nyitva a stressznek?
Nagyon egyszerű. Emlékszel a mesére, amiben a királynak ki kellett találnia a manó nevét? És mikor nevét kimondta a manó egyszerűen eltűnt a manó?
Biztos olvastad a mesét és emlékszel is rá. Hihetetlen, de a gyerekkori meséinknek volt "mélysége", hogy egy divatos kifejezéssel éljek. Régen minket jó dolgokra neveltek és hihetetlen erős eszközöket adtak a kezünkbe, viszont gyerekként ezeket még nem értettük igazán mélységében, csak élveztük a körítést.
Olvasd el egy gyerekkori mesédet újra és meg fogsz lepődni az eredményen.
Erre vonatkozólag hallottam egy mondást:
A hangsebesség egy nagyon érdekes dolog, mert amit szüleim 20 éve mondtak nekem, csak most jutott el hozzám.
Természetesen nem gyerekként kell a mesét megértenünk, viszont érdemes erre felnőttként odafigyelni.
Személyes véleményem, hogy azzal a gyerekkel, akivel megbeszélik felnőttes(ebb)en a meséket, hihetetlen sikeres felnőtt lesz.
Az sem mindegy, hogy egy kapcsolatban csak elmondod a problémád (tényeket közölsz, pl. 20 fok van), vagy megérteted a másikkal (elmondod neki, hogy érzed magad a helyzetben, pl. fázol).Hogyan tudod bármikor te is legyőzni a stresszt, ami frusztrációból, kilátástalanságból fakad?
Írd le a gondolataid egy papírra. Csak úgy ömleszd az érzésekkel telített gondolataid, egy papírra. Amikor végeztél, olvasd vissza őket, és valószínűleg rájössz, hogy a a problémák felének "tudod a nevét". A maradékhoz pedig írj mindenféle megoldást. Írhatsz úgy is, hogy mit tenne ez, vagy az a példaképed. Aztán fókuszálj arra, hogy milyen alternatívák vannak. Olyan nincs, hogy nincs egyik sem. 99,99% eséllyel állíthatom, hogy van kiút, van megoldás. Sőt, azt is nagy bizonyossággal kijelentem, hogy 1-2-3 fő problémára le tudod szűkíteni az összes problémád. Lehet tenned kell majd azért, hogy legyőzd a problémád? Lehet nehéz lesz? Lehet sok időbe telik? Elképzelhető, sőt, nagyon valószínű. Megéri? Jó neked most? Lehetne jobb? Akarod, hogy jobb legyen?
Csak panaszkodni szeretsz, vagy teszel is ellene?
Ne feledd, hogy minden helyzetben csupán 3 dolgot csinálhatsz (véleményem szerint) ebben a sorrendben:
- Elfogadod, vagy
- Megváltoztatod, vagy
- otthagyod.
Senki sem kíváncsi a siralmaidra hosszú távon (anyukádon kívül). El tudsz képzelni egy marketing reklámot szomorú emberekkel? Nem hiszem. Ezért választunk példaképnek sikeres, önmegvalosító embereket.
Tedd fel magadnak a kérdést. Milyen ember szeretnél lenni? Olyan, akire felnéznek, vagy olyan akire szívesebben rá sem néznek?
