Ma éppen a külsőségekről jutott eszembe valami. Egyáltalán nem akarok megsérteni senkit, éppen az ellenkezője, ösztönözni szeretnék mindenkit arra, hogy elgondolkodjon az "első benyomáson" és rávilágítsak, hogy minden pillanatban megtörténhet egy első benyomás.

Az alapgondolat az volt, hogy az állásinterjúk miatt amerre járok-kelek sokféle irodai munkavállalóval és vezetővel találkozom. És azon törpöltem, hogy milyen státuszban dolgoznak a cégnél, akikkel találkoztam az bemutatkozó találkozók során, akár bemutatkozás szinten, akár csak látásból. Nem mondok új dolgot, hogy általában elmondható, hogy minél magasabb beosztásban volt valaki, annál nagyobb eséllyel volt galléros felsőrészben, jobb esetben ingben.

Illetve kicsit előre vetítve a cikk lényegét és hogy teljesebb képet kapjak a tézisemről, kicsit átfuttattam azt is, hogy mit mondanék, milyen területen, beosztásban, szinten dolgoznak a bevásároló központok, vagy csak az utcán megszemlélt embereket.

Az egyik kérdés, ami felmerült bennem, hogy miért ad valaki magára, de legalább láthatóan foglalkozik az alakjával és külsejével.

Mielőtt tovább megyünk, tisztázzuk, hogy az én olvasatomban nem szükségeltetik a divatlapok ruházatait hordani, celebeket utánozni, sem öltözködésben, sem pózolási technikákban, ahhoz hogy beleférjen az "ad magára" csoportba.

A másik kérdés, ami felmerült bennem, lényegében ugyanaz a kérdés, csak abból a szempontból. Hol van az a határvonal, és mi az a motiváció, ami egyik embernél kihozza a határ átlépést, és kinél miért nem. Még egyszer, csak külsőség szempontból, nem egészség megfontolásból foglalkozom a külsővel. Azért, mert szerintem az is látszik valakin, hogy ki mi miatt látszik úgy, hogy "ad magára". Jelen esetben csak a látszatot veszem figyelembe.

Direkt nem nevezem hiúsági kérdésnek a dolgot, és Arnold gondolata sem az egészségi megfontolásról szól, hanem inkább tiszteletről, viszont annál inkább egyetérthetünk vele.

Egy jól kidolgozott test több, mint hiúság. Fegyelmet, méltóságot és elkötelezettséget jelez, mert eléréséhez szükséges türelem, szenvedély és önbecsülés. Nem lehet megvenni, nem tudják ellopni és nem örökölhető. Kitartó munka nélkül nem birtokolható.

Szóval gyorsan végiggondolva arra jutottam, hogy azok az emberek "adnak magukra", akik idegen emberekkel találkoznak, főként új emberekkel dolgoznak együtt. Ne téveszd össze a kollégákat az ügyfelekkel. A kolléga egy idő után mint a családtag, otthon sem teszed oda magad. Viszont ahogy jön egy vendég... és még vendégtől is függ, mennyire nyalod ki a kecót. Plusz láttál már programozót és sales-est? Tudod miről beszélek.

Minden relatív, és jelen esetben minden a helyzettől függ, úgyhogy az sem mindegy, hogy a "munkaruha" kérdésen belül, mennyire öltözik ki, milyen gondossággal csinálja meg a haját, sminkeli ki magát, borotválkozik meg, vasalja ki az ingét, blúzát... (ossza el mindenki, ki melyiket csinálja).

Ne is tévesszen meg, hogy munkahelyet említettem, az csak egy példa volt. Hiszen ahogy Brian Tracy is mondja, mindenki vállalkozó és mindenki minden pillanatban elad valamit. Vagyis az is elképzelhető, hogy valaki az irodában "hátul dolgozik" és nem találkozik "ügyfelekkel", viszont azért ad magára, mert vagy irodán belül, vagy kívül akar elérni valamit valakinél, például tetszeni valakinek. Ez pedig nem munkával kapcsolatos kívánalom ugyebár, kacsint kacsint.

Arról is hallottunk már, hogy az első 3 másodpercben eldöntjük valakiről, hogy tetszik e nekünk, vagy sem. Ez pszichológiailag állítólag nem igaz, mert már egy "szempillantás alatt" is döntést hozunk, illetve a nők állítólag az első 7 másodpercben eldöntik egy férfiról, hogy akarnának e tőle gyereket, vagy sem, és ha ez nem lenne elég életbevágó kérdés, a HR-esek az első 30 másodpercben eldöntik, hogy folytatják e a jelölttel a következő körben, vagy sem. Szóval igenis fontos az első benyomás. Azonban.

Véleményem szerint minden találkozáskor történik egy egyfajta első benyomás. Azokkal is, akikkel rendszeresen találkozunk, sőt még a nagyon családias környezetben is. Például amikor 20 év házasság után felkeltek reggel az ágyban és egymásra néztek. Tudom, nagyon szexi, ahogy a kedvesed horkolva nyáladzik a párnára és már "megszoktad a látványt", de biztos vagyok benne, hogy valamilyen módon akkor is kedveskedsz, szépnek akarsz tűnni neki miután magadhoz tértél (néha néha). Vagy amikor a munkahelyen kicsíped magad egyik nap, nem mindegy, hogy azt jegyzik meg, hogy nagyon csini vagy, hanem tudják rólad, hogy mindig csini vagy. Vagy visszagondolva, hányszor dicsérték meg a szüleid a ruházatodat, hajadat... de minimum van egy megjegyzésük, ami természetesen az ő oldalukról nézve építő jellegű.

Tudom tudom, bennem is felmerült közben a kérdés, hogy mi van, hogyha valaki csak úgy magának szeret felöltözni. Természetesen fel lehet öltözni azért is, hogy TE jól érzed magad, pedig senki sem fogja látni. TE tudni fogod, hogy amikor felöltözöl, minimum magadnak adtad el a jó érzést. Na ilyen kb nincs, de legalábbis nagyon ritka. Viszont ha tudjuk, hogy például a legújabb, legfittebb, legcsinibb, legpasszentosabb ruhadarabunkat vesszük fel, lényegében villogó neonfényekkel lesz kiírva ránk, hogy mi most nagyon jól érezzük magunkat a bőrünkben. Ennek egyik előnye, egy egy csini ruhának, hogy magabiztosabbnak fogunk látszani. És amikor jól érzed magad a bőrödben, jó dolgok történnek veled. Vagy legalábbis "semmi sem lohasztja le a kedved". Ami majdnem ugyanaz. Látod? nem csak akkor lehet jókedved, ha veled történik valami, hanem te is megteremtheted magadnak a jókedv állapotot. Igaz, nem épp pénztárcakíméló módszer, de hatásos.

Amerre jártam keltem eddig a világban úgy tapasztaltam, hogy ez mindenhol igaz. Úgy vélem, hogy a határvonal a két oldal közt nem más, mint a ki az eladó/gyártó és ki a vásárló/fogyasztó. Mint a jin-jang, ez sem egyszerűen fekete, vagy fehér, összefolyik, de alapvetően mindenki sales-es, viszont nem valaki ezzel tisztában van, valaki nem.

Sőt.

Mindenki, (majdnem) minden percben, mindenkivel, akivel találkozik el akar adni valamit. Lehet csak egy jó benyomást egy mosollyal, vagy dopamint termelsz magadnak egy jócselekedettel, például, hogy átadod a helyed. Vagy lehet hogy a főnöködnek akarod eladni, hogy miért lesz neki jó, hogy elmész nyaralni és kipihenten térsz majd vissza újult erővel dolgozni. Vagy lehet konkrétan egy házat akarsz eladni valakinek. A lényeg, hogy mindig, mindenki, minden percben éppen elad valamit. Ehhez azonban pedig érdemes úgy kinézni, hogy bármikor szükséged legyen a legjobb első benyomás megszerzésére. (az sem baj, hogyha viszel neki igazán finom csokit, nézd meg az első pontot).

Ehhez vegyük hozzá a tegnap esti cikkem, hogy ha már csinálsz valamit, csináld rendesen, és hogy ez mennyit számít, hogy belead e mindent, vagy sem. Ha csak nem a balatonon van lángososod, a visszatérő vendégek jelentik a bevételi forrásod jelentős részét, amit minőségi, odaadó hozzáállás nélkül nem tudsz elérni, viszont új vendégek nélkül nem fejlődik a vállalkozásod. 

Összefoglalva. Mindig adj magadra, a következő okok miatt:

1. jobban fogod érezni magad
   1. mert tudni fogod, hogy csinos vagy és ezt megjegyzik
   2. mert a pozitív visszajelzések növelik a magabiztosságod
2. bármikor előfordulhat, hogy meg kell kérned valakit valamire, és nagyobb esélyed van arra, hogy kérésed teljesül, hogyha jobb az első benyomásod a másikra

Tessék egy jó példa.

Egyéb jótanácsok.

• Kínáld meg csokival, vagy vízzel, hogyha van időd felkészülni és komolyabb a dolog, mint egy "elkérhetem a tollad?"
• "Ne told túl a kretént"
• Egy mosoly nem kerül sokba, viszont aranyat tud érni. (lásd a lenti képet)

egy mosoly a legjobb smink, amit egy lány viselhet

<---Kiegészítő gondolat magamról--->

A cikk írása közben ugrott be, hogy mintha egy komoly változás előtt állnék. Mintha egy komoly felismerés, aha élmény, megvilágosodás lenne előttem, amihez az elmúlt pár napban kitett idézetek és cikkek lesznek a segéd pontok amiket majd összekötve egyszercsak beüt az áram, felkapcsol a 20w-os LEDes izzó és világítani fog a szemem a megvilágosodástól (ennél is jobban és amúgy is itt az ideje lecserélni LEDesre az izzókat odabenn is). Az utóbbi napokban olyan témákban kaptam ihletet és olyan intenzitással, amik arra engednek következtetni, hogy a villanyszerelő már megérkezett és dolgozik a kábelezésen. Ha tippelnem kéne éppen egy komoly karrier és-vagy személyiség ugrás előtt állok. Őszintén mondom, ismerve az eddigi felvillanásokat, alig várom, mi sül ki ebből.

Kedves Világ, számítsatok valami komoly változásra :)