Ezen az idézeten gondolkodtam sokat, és még hogyha egyet is értek vele valami zavart benne, valami hiányzott.

"Success is the ability to live your life the way you want to live it, doing what you most enjoy, surrounded by people who you admire and respect." - Brian Tracy

vagyis "siker az a képesség, hogy úgy éled az életed, ahogy akarod, azt csinálod, amit a legjobban élvezel, körülvéve magad olyan emberekkel, akiket csodálsz és akikre felnézel."

Ezért átfogalmaztam.

"Life is about doing what you enjoy with who you most enjoy it."

vagyis "Az Élet arról szól, hogy azt csináld amit élvezel, akivel azt legjobban élvezed."

Értem én ezt a sikeresség dolgot is, viszont hiányzik nekem az, hogy valójában sikeres akarok e lenni, vagy sem. Mindenki lehet sikeres. Mindenki lehet gazdag. A kérdés, hogy hajlandó vagy e megfizetni az árát.

És itt most nem a balerinára gondolok, hanem arra, hogy amikor pénzhez jutsz, azt valakitől elveszed. Valaki fizet neked. És sajnos nem egy embert arra ösztökéltek a sikerpiacosok, hogy minél nagyobb árréssel dolgozzanak. A fizetéseket is lehet lent tartani, mivel sokan konfliktuskerülők, nem fognak fellázadni, hogy kevés a bér, vagy még el sem fognak menni máshova dolgozni, mert azt hiszik, hogy nincs lehetőségük, vagy azzal magyarázzák tehetetlenségüket, hogy "máshol is szar", vagy "úgysem lesz jobb". Remélem, hogy ezeket a dogmákat egyszer sikerül minél több emberben feltörnöm, vagy legalábbis hozzájárulhatok, mert ez így nem élet.

Visszatérve arra, hogy mindenki lehet sikeres. Még Te is. Mielőtt belevágsz, fel kell tenned magadnak egy pár célzott kérdést. 

• Mit akarsz igazán?
• Mi tesz Téged boldoggá?
• Mit vagy hajlandó megtenni a boldogságodért?
• Mit tettél az elmúlt 2 évben, hogy jobb életed legyen?
• Szerinted mire vagy képes 2 és 5 év alatt?

Azért tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket és írd le őket, és válaszolj is rájuk, mert ezek a te mágikus kérdéseid. Erre nem tudsz jól válaszolni, viszont ha válaszolsz, és amit válaszolsz, az életed afelé fog sodorni.

Mint minden "kívánságnál, itt is fontos hozzátennem, hogy "vigyázz mit kívánsz", mert amint már volt róla szó korábban, amit kívánsz, azt a tudatalattid megpróbálja teljesíteni és mint egy láthatatlan kéz arra fog téged terelni, húzni minden cselekedetedben, minden döntésedben jelen lesz hogy teljesüljön az a kívánságod. Hogyha viszont valami olyat kívántál, ami messze áll a "valóságtól", harcolni fogsz a tudatalattiddal, abba pedig beleőrlődsz. 

Lehet jobb munkád, mert lehet ami jobban fizet és olyan is, amit jobban élvezel. A cél, hogy megtaláld azt, ami ennek a kettőnek a metszetében van. Vagyis, hogy élvezd is és jobban is fizessen.

SOSE a pénz legyen a szempont. A pénzzel is csak valamit veszel. Tudd, hogy mit szeretnél venni és ahhoz mérten lődd be a céljaid pénzügyi részét. Vagy a kiadásaid csökkentsed, vagy dolgozz azon, hogyan tudod a bevételed növelni. Ha viszont úgy döntöttél, hogy olyan munkát is bevállalsz, amit nem élvezel annyira, viszont jobban fizet, tudd, hogy miért vállaltad be első körben, különben belerokkansz. Rámegy a kapcsolataidra, vagy az egészségedre. Egyik sem ér annyit, mint egy jobb fizetés. 

A volt egyetemi évfolyamtársam már majdnem 2 éves gyereke jelenleg majdnem mindent sikerként könyvel el. Amikor meg tudott csinálni valamit, pl. összerakott egy házat legóból, kiált egyet, hogy sikerült. Élvezi az életet, ahogy csak tudja. Érdekli őt a pénz? Azt sem tudja mi az. Annyit tud csak, hogy van e étel a szájában, amikor éhes, vagy hogy tud e mivel játszani, ha unatkozik, vagy könyveket olvasni, ha olyanja van. Ő tudja, mégha nem is tudatosan, hogy neki ideje van. Minden nap ugyanannyi. És mi a célja? A lehető legtöbbet kihozni, a lehető legjobban érezni magát abban az időkeretben, amikor ébren van.

Ha egy két éves tisztában van ezzel, te miért nem? Ne gyere nekem a megélhetéssel. A világ tele van lehetőségekkel. 

Anno beszélgettünk az előbb említett barátommal, miközben a házukat építették és ott voltak a munkások, én meg egy hétköznap napközben átmentem hozzájuk, látogatóba. Nagyjából mindenki, aki jelen volt ilyen 25-35 között volt. Mi meg ott voltunk mind a ketten 30 körül és ő épp házat épített, én pedig megtehettem, hogy másfél évet otthon maradjak. Eltűnődtünk, hogy mi a különbség a munkások és mi köztünk? Azóta bennem van a reakciója.

"Ők felkelnek 1 órával hamarabb, hogy olvassanak (egy fejlesztő könyvet)?"

Bumm, ez ütött.

Azóta viszont azon gondolkozom, hogy akik miatt ezen gondolkoztunk, ők nem akarnak többek lenni, vagy nem tudják, hogy lehetnének e többek?

Amióta ez a beszélgetés történt keresem erre a kérdésre a választ. Te, kedves olvasó tudod esetleg erre a választ? Ha nem is általánosságban, de legalább önmagaddal szemben? Hogy érzed, fejlődsz az életben? Haladsz valamerre? Vagy csak sodródsz?

Ismered a mondást, hogy "a tudás hatalom". Azt is ismered feltehetőleg, hogy "a hatalom felelősséggel jár". És összekötötted már a képet, hogy ez a kettő oda vezet, hogy mivel sokan nem hajlandóak a felelősséget felvállalni, nem is fejlődnek? Félnek a felelősségtől és ezért félnek a tudástól? És emiatt egy olyan csónakban ülnek, amivel csak sodródnak az élet folyóján? "Elfogadják sorsuk", boldogtalanságuk is, inkább, mint hogy lapátot ragadva, azaz könyvet ragadva irányt váltsanak a folyón?

"Evezésre fel, légy a saját csónakod kapitánya"

más szavakkal,

Ha te nem vagy hajlandó tanulni, senki sem tud segíteni. Ha pedig elkötelezett vagy, hogy tanulj, senki sem állíthat meg.

     (    (
      )    )
 ................
|              |]
 `----------'

Ha tetszett a cikk, hívj el egy kávéra személyesen és beszéljük át, vagy adj új témát, vagy ha épp nem érsz rá, küldj egy kávét, hogy éjjel nappal csak ilyen cikkeket írjak. Addig is egy "like" és egy "megosztás" is sokat segít.

Köszönöm!