…vagyis a kommunikációs problémák, viszont tényleg mindennek, ami velünk történik.

csak ásványokban van egyenes, az élőben nincs. - saját idézet

Azon töprengek már egy ideje, hogy miért van ennyi feszültség az életünkben, otthon, az utcákon, a munkahelyen, bárhova megyünk. Nem vagyok szónok, sem zseniális jogász, sem PR-os, úgyhogy nem arról lesz szó, milyen nagyszerű vagyok. Rengeteg hibát vétek még mai napig is, ezért is tudtam a környezetemből és a saját életemből is példákat meríteni a kijelentésem igazolására.

Például, sok más gyerek mellett, közelebbről meg tudtam figyelni az unokaöcsém és unokahúgom. A lánynak elég hamar belendült a beszélőkéje, viszont a fiúnak csak később. A lány annyit beszélt, hogy lényegében a fiúnak nem is kellett már beszélnie, a lány beszélt helyette is. Amolyan előbb nyílt ki a szája, mint a szeme típus volt. Viszont mégis észrevehető volt, hogy a önmagát megértetés nehezen megy, amit aztán dühkitörések és sírás követett, hiszen azt gondolhatta magában, hogy "mit nem értesz azon, hogy nem tetszik a játék színe és emiatt inkább a nagyobbal akarok játszani, nem itt fenn, hanem lenn". Mindeközben ez valahogy úgy hangzott, hogy "NEEEM, NEEEMMM, AAZZZ, OTTTTTTT". Így belegondolva teljesen együtt tudok vele érezni.

Észrevettem például kocsmákban, amikor az alkohol már kezdi kikapcsolni a tudatos, fejlett agyi részeink, előtör az "állat" és a kommunikáció minősége évszázadokkal esik vissza. Néhány társadalmi rétegnél, vagy bizonyos körökben ez józanul is előfordul, és gyakran találkozhatunk a "milyen volt a napod?" kérdés helyett egy "he?"-vel. Gondolhatnánk, hogy csak hatékonyan rövidítenek, vagy ez az ő nyelvük és ők értik egymást. De ez inkább emlékeztet néhány kőkorszaki emberekről szóló natgeós dokumentumfilmre, mint civilizált viselkedésre. Biztos mind ismerünk ehhez hasonló eseteket, nem is forszíroznám a kifejtését. Azt hiszem érted, miről van szó.

Azt mondják, hogy előbb ismerd meg önmagad és utána kezdheted megismerni a világot. Bemutatnék néhány példát sajátjaim közül, amik ehhez a cikkhez vezettek, amivel vagy azonosulni is tudsz valamilyen szinten, vagy csak okos ember módjára, tanulhatsz a hibáimból.

Már nyíltan tudok arról beszélni, hogy rengeteg problémám volt a kommunikációs képességemmel. Nagyon nehezen tudtam magam megértetni másokkal és aztán kiborultam, hogy mit nem értenek azon, amit mondtam, hiszen magyarul beszéltem és amúgy is (számomra) teljesen érthető volt. Később rájöttem, hogy ez egy olyan hiányosság, amin fejlesztenem kell, ha az álmom (hogy nagy dolgokat akarok véghezvinni), el szeretném érni.

Amikor első olyan pofonjaimat kaptam az élettől, amivel tisztában is voltam hogy pofonok, már az egyetemen voltam (mondhatni elég későn jöttem rá erre). Mindegyik pofon a fogalmazási és előadói képességemre volt visszavezethető, ezért elkezdtem rajta aktívan, tudatosan fejleszteni. Aztán elkerültem az első munkahelyemre. Mint minden feltörekvő, vagy legalábbis aki azt hiszi, hogy egyetem után diplomával övé a világ, mert valamit most aztán letett az asztalra, egy multihoz jelentkeztem és be is kerültem. 5 évet voltam ott, és 4 említésre méltó különféle pozícióban voltam ez idő alatt (előrébb lépkedve). Itt kezdtem el kipróbálni az egyetemi időkben szerzett tanultakat a kommunikációról és feszegetni a határaimat, hogy kinél mit tudok elérni. Elég sokrétegű volt a hierarchia, úgyhogy volt lehetőségem gyakorolni, különféle szinteken, témában és mennyiségben. Sok problémába ütköztem. Lényegében az egész cégben töltött idő alatt azt gondoltam, hogy a többi a hülye. Én mindent tudok, én vagyok a legjobb, miért nem hallgat meg senki, miért nem figyelt még fel rám valaki és dobott az ölembe egy nagy lehetőséget. Buta voltam és vak és valójában nem problémákba ütköztem hanem saját magamba. Utólag én is okosabb vagyok és már látom, hogy kaptam elismeréseket, de mivel akkor úgy éreztem, hogy nem, ezért akkor az volt számomra az igaz. A végefele kezdtem felismerni, hogy rengeteget tanultam abból, hogy nem fogadták el mindig az ötleteim. Hiába gondoltam úgy, hogy win-win helyzetként prezentáltam ötleteim nekem ez mást jelentett,, mint a főnökömnek, ezért volt ami elfogadásra került, de volt, ami nem. Tapasztaltam, tanultam.

Most itt vagyok 30-on túl, egy komoly pozícióban dolgozom egy >250.000 fős vállalatnál, nagyjából 10 év elmúltával, rengeteg könyv, tréning, gyakorlás, pofon és siker után. Azt gondolná az ember, hogy ennyi emberhez olyan kifinomult kommunikációs folyamatrendszer tartozik, hogy csuda. Minden klappol és ha valaki akar valamit, egyből kap rá választ és a káosz maximum akkor jelenik meg, hogyha egy belső gépen rákeresel az interneten. Kiderült, hogy azért ekkora a cég, mert a káosz mindennapos és mert a kommunikációs struktúra olyan keszekusza, hogy nincs az a tanácsadó hadsereg, aki rendbe tudná tenni. Ezért úgy hiszik "odafenn", hogy a probléma az emberek számában, azaz ahogy fentebb hívják erőforrás hiányában keresendő.

Mintha napszemüvegben próbálnál meg könyvet olvasni este és inkább még több lámpát kapcsolsz, minthogy levedd a napszemüveget.

Nem azért vannak problémák, mert nemzetközi a cég, hanem mert véleményem szerint az előléptetéseket nem megfelelően kezelte a vállalat és így oda jutottak, hogy a megfelelő státuszok, számok jelentése felfelé nagyjából úgy történik, mint ahogy Hofi elmesélte, hogy lett 10 malacból 14 és mégis hogy várnánk kimagasló teljesítményt, szárnyalást és ilyen szép szavakat?

Térjünk vissza a mindenkire.

Arra emlékszem és azt vettem észre, hogy a kommunikációs problémáknak a gyökere nem is a kommunikáció maga. Mert mi is a kommunikáció, nagyon nagy vonalakban? Van A, aki valamit közölni szeretne B-vel. Ezt az információt egy csatornán keresztül küldi át. A legtöbb esetben A azt gondolja, hogy B nem érti mit is közölt, vagy a csatorna volt zajos és ezért nem ment át az üzenet olyan formában, ahogy A eredetileg gondolta. Általában A mindenki mást hibáztat, csak önmagát nem. Pont ezt szeretném kiemelni.

Rengetegszer volt már szó a cikkeimben, hogy a felelősségvállalás mennyire fontos, és hogy mennyire hasznos a fejlődésünkhöz és úgy egyáltalán a boldog életvitelhez. Azonban sorjában haladva, hogy néz ki valakinek a karrier útja kommunikáció tekintetében?

Először is, miközben haladtam előre a ranglétrán, egyre kevesebbet foglalkoztam a mérnöki dolgokkal és egyre többet az emberekkel. Ami nagyjából így prezentálható.

Vagyis minél előrébb jutsz, annál jobban oda kell figyelned a kommunikációdra, mert minél többet kell emberekkel foglalkoznod, annál kevesebb technikai részlettel dolgozol és fordítva. (ezt hívják fordított arányosságnak). Ez azonban nem azt jelenti, hogyha minél több technikai tdásod van, kevesebbet kell kommunikálnod. Ne feledd, hogy a kommunikáció mindenhol és nagyon fontos. a munkaköri leírásban változik a kivel kommunikálsz. Ha úgy gondolod, hogy a helpdesk-esnek, mert a ranglétra legalján dolgozik nem fontos a kommunikáció, gondold újra. Mert láttál már olyan ügyfelet, aki elégedettségből hívott fel egy helpdesk-et?

És mivel mindenki halad előrébb az életben, mégha nincs is tudatában, vagy nem is saját önszántából teszi, minden nappal, pillanattal tanulunk, ergo fejlődünk. Ezt a következő ábrával tudnám ábrázolni.

Ez a (logaritmikus) ábra azt mutatja, hogy a kommunikációnk mindig fejlődik, folyamatosan. Az elején elképesztő ütemben. Aztán lassulva ugyan, de folyamatosan fejlesztjük a kommunikációnk minőségét. Egyik nagyon bölcs anyuka ismerősöm mondta, aki még csak nemrég tanulta meg, hogy milyen is anyukának lenni, hogy a legnehezebb dolog életünkben megtanulni az anyanyelvünket. Egész életünkben. Bármilyen problémával kerülünk szembe az életünkben ahhoz képest csak gyerekjáték.

Azonban szükségünk van még egy ábrára, hogy megértsük a teljes képet a kommunikációs problémákhoz. Fentebb szó volt arról, hogy amikor úgy véljük valahol félresiklott a kommunikáció, vagy a csatornát, vagy a másik felet hibáztatjuk és kevésszer fordul elő, vagy tán soha, látva a kérdőjelet a másik arcán, hogy azt mondjuk "várj, újrafogalmazom", vagyis hogy a hiba bennünk is lehet. Ezért hogy is néz ki a felelősségvállalás az életünkben? Valahogy így:

Az idő múlásával egyre több felelősséget vállalunk. A probléma ott van, mikor ezt nem látjuk be. Pedig minél előrébb haladunk, annál több felelősséget kell vállalnunk. Gyerekkorunkban még ott vannak a szülők felelősnek, ha összetörtünk valamit, akkor sem érezzük, hogy be kéne vallanunk, mert valószínűleg leszidást kapunk érte és amúgy is nem te voltál. Később, ha nem sikerült egy dolgozat, vagy felelés, a tanár a hibás. Aztán egy jelentést, ha nem adunk le időben, a főnök a hibás.

Azonban ne gondold, hogy ezek passzív dolgok, vagyis minden előre elrendeltetett és a sors akarja, hogy veled ez, vagy az történjen. Írtam erről egy remek cikket, hogy ok=okozat. Vagyis ráhúzva a jelen helyzetre, nem csak akkor fejlődsz, ha előrébb jutsz, hanem előrébb jutsz, ha fejlődsz. És bizony igazak a pletykák, lehetőséged van arra, hogy kezedbe vedd az életed irányítását és nekiállj fejlődni.

Amiről általában nem esik szó

Mielőtt a következtetésre kerülne a sor, szeretném, ha belegondolnál abba, hogy sok esetben a kommunikációt elég egyoldalúan tanítják. Te vagy A, aki közöl valamit a B személynek. És mint fentebb már bemutattam, általában a csatornát, vagy a B-t hibáztatjuk. Ezért most bemutatnám, hogy ugyancsak az ok=okozat egyenletnek alapján, ha te vagy B mi a helyzet. Azért érdemes erről is szót ejteni, mert ha mondjuk A nem annyira jó a kommunikációban, és még a csatorna is zajos, B fejlett kommunikációs képessége még segíthet megérteni az üzenetet. Például egy csecsemőt nem neveznénk Petőfinek szónoklati képességekben, mégis valahogy az anyja megérti "mire gondolhatott a költő", azaz éppen miért sír a kis lurkó. Mert ugye a gyerek abban az életkorban még gügyögni, nevetni és sírni tud. Ez a három eszköz áll rendelkezésére, hogy valahogy kommunikáljon a környezetével (a testi jelzéseken túlmenően). Amikor azt mondják, hogy szavak nélkül is, vagy félszavakból is megértik egymást, benne van a nevében, hogy A nem közölt sok információt, viszont B fogadta és értette az üzenetet.

Vagyis, ha fejlesztünk a kommunikációnkon, úgy általánosságban, nem csak a "beszéden" javítunk, hanem a "hallást" is fejlesztjük.

Hogy jön mindez ahhoz, hogy a kommunikációs problémák a világ problémájának okozói?

Nézz körbe körülötted. Nézz körbe és figyeld meg, hogy a szegényebbek, vagy ahogy mondják hányattatóbb sorsúak hogyan kommunikálnak. Vagy alacsonyabb pozíciókban hogyan és miről beszélnek. És figyeld meg, hogy feljebb haladva a társadalmi és karrier lépcsőkön, a magasabb rétegekben lévők hogyan kommunikálnak és hogyan változik meg a témaválasztásuk. Természetesen ez még nem ír le egy teljes emberi személyiséget, és ne is ugorj bele hiányos információkból messzemenő következtetésekre, viszont mivel bárhol vagy a világban, bárki legyél, bármit is csinálj, végül csak vissza jutunk oda, hogy emberekkel kell kommunikálnod. Ezért a kommunikáció nagyon fontos. És akárki is legyél, akárhol is legyél, ezt kéne legeslegelőször megtanulnia mindenkinek és aztán folyamatosan fejlesztenie.

Nézz körbe, akár a tévében, vagy a tömegközlekedésen. Azért ott, mert ha akarod, ha nem, bármi, amit hallasz hatással van rád. És nem csak rád, hanem másokra is, ergo így épül ki a társadalom. Ha nem is nézel tévét, vagy jársz tömegközlekedéssel, találkozol olyanokkal, akik igen. Gondolj bele, mennyi olyan szituációt, társadalmi réteget ismersz, ahol és akik erőszakkal oldják meg a dolgokat (véleményem szerint, mert a kommunikációjuk nem megfelelő). Gondolj utána, hogy hogyan kommunikálnak. Mennyire hatékony, minőségi a kommunikációjuk. Milyen fejlett a felelősségvállalási képességük. Ha ezzel megvagy, szerinted mennyit változtatna rajtuk, ha verbális és non-verbális kommunikáció segítségével jobban ki tudnák magukat fejezni? Vagy ha elkezdenének nem csak azzal foglalkozni, hogy nekik jogaik vannak, hanem tisztázódna bennük, hogy kötelezettségeik is vannak? Gondolod, hogy a társadalmi szinten is hatása lenne? Úgy véled, hogy fontos lenne ezzel foglalkozni?

Én igen. Ezért az elkövetkezendő néhány évem arra szánom, hogy ezen segítsek a világ minden táján. Összeszedem a könyveket és megpróbálom őket szélesebb körben elérhető tenni. Vagy írok egyet. Akkor is mindent meg fogok tenni, hogy felkeltsem az érdeklődést minél több emberben, hogy akarjon fejleszteni ezen az alapvető képességen, ami lényegében felemelte az emberiséget. Úgy vélem, az is igaz, hogy az emberiség kommunikációjával párhuzamosan fejlődött ez emberiség is. Ha nem fejlődött volna a kommunikáció, nem tartanánk itt. Abban is hiszek, hogy ahhoz, hogy tovább fejlődjünk és ne térjünk vissza az elemi erőkhöz, magához az erő használatához, nem csak fejleszteni kell a kommunikációnkat, hanem szélesebb körben terjeszteni kell a kommunikációs alapokat.

És csak remélni tudom, hogy felkeltettem benned a cikkel a vágyat arra, hogy te is utána nézz a "témakörnek".

     (    (
      )    )
 ................
|              |]
 `----------'

Ha tetszett a cikk, hívj el egy kávéra személyesen és beszéljük át, esetleg adj új témát, vagy ha épp nem érsz rá, küldj egy kávét, hogy éjjel nappal csak ilyen cikkeket írjak. Addig is egy "like" és egy "megosztás" is sokat segít.

Köszönöm!