Hasznos idézet - plusz egy gondolat, hogyan lesz belőled gyémánt
"A pressure could either form you a diamond or grinds you into dust."
Vagyis "a nyomás vagy gyémántot csinál belőled, vagy porrá zúz" (mint tudjuk, a gyémánt nagyon magas nyomással készült a természetben szénből)
Gondolkodtál már hasonlón? Én igen és ki is fejtem, mert érdemes.
A sikeres embereket irigylik. Bárki tapasztalhatja, hogyha még nem is vagyunk nagyon sikeresek (persze szubjektív, mihez, kihez képest), a nálunk "sikertelenebbek" biza irigykednek. Mégis van bennem egy olyan motiváció, hogy jobbá teszem a világot, ezért szeretném, hogy az emberek öntudatosabbá váljanak, hogy a Maslow piramison felül lépkedve kiegyensúlyozottabb életük legyen. Ezért arra gondoltam, hogy ha valakin észreveszem, hogy irigykedne, proaktívan kihúzom azt a tüskét, és odamegyek hozzá felajánlva neki, hogy megmutatom, mi történik abban a kis felhőcskében (ld. a kép) a szén állapot és a gyémánt között.
"az irigyek nézve téged a vízen járva is azt fogják mondani, "mert nem tudsz úszni"
Kis gondolati kitérő: Annak tudatában, hogy nem mindenki akar boldogabb, vagy sikeresebb lenni, ha meglátja mibe kerül és inkább panaszkodni szeret, másokra hárítva mindig mindenféle felelősséget (mert hidd el, van, akinek nem csak rossz napja van, van ilyen típusú energiavámpír ember, akik köztünk járnak és lehet melletted is ül épp egy energiavámpír), ez komoly kihívást jelentett és jelent mai nap is. Viszont meglepően sokakat érdekelt és nyitottak voltak egy ilyen célú közösség hallatán. Ez az ami még mai napig is motivál.
Több okból is hasznos az a hozzáállásunk, vagyis hogy odamegyünk az új emberekhez, es nem csak az irigyekhez. Többen (csak) olyan fázisukban/állapotukban/helyzetben vannak, hogy nem akarnak jobbak többek lenni. Tenni valamiért fárasztó, és amúgy is mint korábbi cikkeimben említettem, minden ilyesmi kimozdít a komfortzónából, abból a metaforikus fotelből, amiből életünk tévéjét nézzük hyper-mega-ultra-szuper felbontásban, amit alapból minden élőlény zsigerből ellenez. Na még mit nem, gondolhatja az összes ösztönöd. Viszont enélkül azt hiszem még az egysejtűek sem fejlődtek volna tovább.
Szóval miért is hasznos ez a proaktív hozzáállás?
- Mert több kiegyensúlyozott ember vesz majd körül. (hogy miért fontos ez? Később jön a cikk)
- Mert új barátokra, ismerősökre teszel szert.
- Mert akinek segítesz, úgy érzi, tartozik neked, ezért elképzelhető, hogy segíteni fog majd, vagy neked, vagy valaki másnak. (bezony, mert nem csak kölcsönkenyér visszajár van, hanem egy segítséget tovább is adhatsz és így érnek körbe a dolgok, amit Karmának is lehet nevezni).
- Mert miközben segítesz valakinek, elmagyarázod, megmutatod neki az utat, amin te már eddig átharcoltad magad, te is jobban megérted saját magad és a körülötted zajló eseményeket, plusz jobban megérted a saját gondolataidat.
- …
Win-win-win-win-win-win… helyzet.
Az a legnehezebb, hogy valaki átessen azon a ponton, hogy több akarjon lenni. Nem mondhatod meg neki, hogy akarja (mint ahogy tették az Inception című filmben is), viszont, amikor látja, hogy valakinek már sikerült, vagy elültetted benne a vágy magját, erőre kap. Ez ösztönös hajlam. A majom eszik az ételből, amit elé raksz, ha "úgy látja" hogy eszel belőle. Mint mikor megnézel egy szuperhősös filmet, te is erőre kapsz. Egy ideig. Folyamatos inger hatására azonban beindul a motor és voilá, nekilendültél több lenni.
Egy jó példa, Start Trek sorozat főszereplő "Scotty" tiszteletbeli PHD fokozatot kapott, mert rengeteg diákot inspirált hogy gépészmérnöki pályára adja fejét. Scotty, mint egy jó coach, de inkább már mentor, felkeltette a vágyat a diákokban és mivel heti sorozat volt, folyamatosan fenn tudta tartani a szintet, így a sok kis szikra fellángolt.
Aztán jön a következő fázis.
Alapból minden ember fél a sikertől (az elején). És hiszed, ha nem, a legkevésbé gyerekkorunkban félünk. Amikor még kíváncsiak vagyunk. Amikor még segíteni akarunk a társunknak, önzetlenül. Amikor még nekiveselkednénk a lépcsőnek, vagy felmásznánk a mászókára, hiszen nem tudjuk, hogy le is eshetünk. Amikor még minden kutya aranyos számunkra. Annyit tudunk, hogy meg akarjuk mászni, simogatni, kóstolni, érinteni... Aztán jön az élet és megtanít félni.
Meg kell tanulni, sikeresnek lenni. El kell fogadni, hogy sikerülhetnek dolgok. Akár egy vizsga. Akár átugrani egy kis patakot túra közben. Biciklizni a kormányt elengedve. Odamenni egy lányhoz, megkérdezni, meginna velünk egy kávét valamikor. Vagy akár, hogy nehezen is, de olyan munkát csináljunk, amit mindig is akartunk, akár vállalkozás formában.
Ééés biza itt jutottunk el az egyik leglényegesebb ponthoz, ami megkülönbözteti az igazán sikeres embereket és a nem sikereseket.
Az egyik különbség, az ismert mondás:
Vagyis a sikeres emberek egyszer többször álltak fel egy mélypontról, mint a nem sikeresek.
A másik, hogy a sikeres emberek terveznek. Jó célokat tűznek ki. Van, amit zsigerből csinálnak (hallgatnak a tudatalattijukra) és van, amit megterveznek alaposan, pénzügyileg is, befektetés hasznossággal tekintenek rá. (Ezt már olvashattad). A lényeg, hogy a céljuk egy olyan cél, amire vágynak, amit el tudnak érni (lépésenként), meg is tesznek érte mindent. Valójában minden célnak van haszna, viszont ára is. A kérdés, hogy az erőforrásokat hogyan használjuk. Belerokkansz anyagilag, túl sok idődbe telik, rámegy a kapcsolataidra, egészséged teszed tönkre… Minden cél valamibe kerül. A kérdés, és még mielőtt belevágsz, tedd fel magadnak a kérdést, hogy hajlandó vagy e megfizetni azt az árat. Ha nem tudod, mibe fog ez neked kerülni, nem tervezted meg megfelelően és csak reménykedhetsz, hogy sikerül.
Illetve fontos még megjegyezni, mint már említettem, hogy a célokat követni kell és felül kell vizsgálni folyamatosan a folyamatát. Egy cél nem azért bukik el, mert nem sikerült elérni, mert lehet, hogy sikerült, viszont azért is elbukhat, mert túl nagy árat fizetek azért, hogy elérjék. Úgyhogy légy tisztában magaddal és legyen józan eszed felismerni magadon, amikor változik a "mibe kerül" része az egyenletnek, hogy hajlandó vagy e kiszállni, beismerni, hogy rossz irányba haladsz, vagy haladsz tovább "reménykedve" hogy jobb lesz.
Félresikerülhet egy-egy irány? Valószínűleg. Feltétlen azt jelenti, hogy zuhansz a mélybe vagy a rossz irányba haladsz? Nem feltétlen. Ki tudsz belőle jutni, változtatni tudsz rajta? Reménnyel biztos nem, cselekedetekkel, tervezéssel igen. (hogy miért, olvasd el a "(ki)látástalanság" és a "(ki)látástalanság folytatása, saját, friss példával" cikkeim)
Ahogy mondani szoktam. "Lehetsz bátor, de ne légy hülye."
Legyen szép napotok és (okos) célokra fel.
